Tavaly baletton az egyik kislány beszólt Zs.-nek, enyhén lebiggyesztett szájjal, hogy miért mindig ugyanabban a szoknyában van, amiben ráadásul semmi extra nincs.
Zs. elmagyarázta, hogy valójában két különböző szoknyában jár, mert az egyik egy lyukas körből van varrva, a másik pedig az elsőből kimaradt anyagból, csak a fodrok elrejtik a varrást (a varrónő oktatta ki a gyereket, mert én aztán ehhez nem értek). Majd megmutatta, hogy milyen csodaszépen pörög.
Én persze nem bírtam magammal, gondoltam idén neki is legyen valami extra:
Iszonyú unalmas nagyon pörgős szoknyát horgolni (és még messze a vége, mert ez csak széltébe nő, hosszába nemigen), így ha idén meglátom azt a kislányt befogom a fülem és elkezdek hangosan lalala-zni. Egyrészt azért, mert ennyi kín után nem bírnám ki, ha leszólná, másrészt azért, mert egy újabb megjegyzése valami más, hasonló meggondolatlanságra venne rá.
Esetleg még van pár hetem felnőni :).
Mély tiszteletem! Én ezer éve egy maroknyi babának horgoltam pörgős szoknyát. Le is szoktam a horgolásról.
VálaszTörlésMég csak ezt unom, remélem, nem megy el a kedvem, mert egy csomó fonalat beszereztem :).
VálaszTörlésGimis koromban és a főiskola idején én pulóvereket kötöttem. A legutolsóba talán 15 éve kezdtem bele, eleje, háta kész, az ujja félig. Mégsem vagyok hajlandó befejezni. Én már feladtam. Te ne add fel!
VálaszTörlésNnna, az ilyen kislányoktól mentsen meg az ég! :-)
VálaszTörlésA szoknya jó lesz! Kitartás!