… például a verebek.
Pár olyan verébre lettünk figyelmesek, akik fáradhatatlanul rótták a köreiket: sikeres keresgélés, eresz, fenyőfa. Mindig volt a csőrükben valami, botocska, toll, azonosítatlan tárgy. Volt, amit leejtettek ledobtak Zs.-nek barátságuk jeléül.
A csőrtartalom azonban, ma vettük észre, megváltozott, leggyakrabban valami rovar, és sokkal gyorsabban érnek egy kör végére. Ebből meg persze arra következtettünk, hogy kikeltek a fiókák.
Meglepett, hogy amikor az eleséggel a csőrében megérkezik a veréb az ereszre, hosszan nézelődik, és csak azután röppen közelebb a fészkéhez, majd ott is nézelődik, és ha minden rendben, akkor adja csak le a szerzeményt a fészekben.
Amikor véletlenül megzavartuk, akkor csőrében az eleséggel visszaröppent az ereszre. (A nehezen szerzett betevőt mégsem lehet csak úgy szétszórni, gondolom:)).
Mire megírtam a bejegyzést, „távcsövelő” Zs. hozta a híreket: még 2 fészket és lakóit vett észre. Így kineveztük a fenyőfát társasháznak.