Láthattátok a célegyenesben defektet kapott tasakot, amit Tizenegyévesnek készített társashoz ITT, ITT és ITT varrtam.
Aztán amikor Tizenegyéves csizmájáról leszakadt a cipzár, eszembe jutott a cipész, csak meg tudja javítani, mert lábbelin van. Aztán ha már, hát csapjuk hozz ezt is, hátha-hátha...
Szerencsére fel is volt szerelkezve hozzá, úgy volt, hogy ötperces munka, mert volt neki 1 db megfelelő színű kocsija. Ki találja ki mi történt?
Az nyert, aki arra tippelt, hogy eltört... Így az ötpercből pár nap lett. Mama elhozta, de szemüveg nélkül. Ebből az éles elméjű olvasók már tudják, lesz itt még Ggaliba az éneklő liba, és nem tévednek. Ami a kocsitól jobbra látható fémizé, na az csak félig lett beletolva, és karmos, hegyes mizé lógott ki belőle, de ezt ma már tényleg egy kézmozdulattal helyrehozta.
Tudom-tudom, miért nem javítottam meg magam, mert tök egyszerű. Na, de ha elrontom??? Kezdhettem volna tényleg elölről, és még csak nem is hibáztathattam volna érte mást, csak magamat, hiszen miért ezen gyakorlatozom. Azt majd elkezdem valami máson. :o)