Kezdetben nagyon lelkes volt.
Majd bosszús.
Később búsult.
Majd eszébe jutott „Nagy a feje, búsuljon a ló!”.
Még később eszébe jutott, hogy ezt gyorsan megtanítja egyszülöttjének.
Majd írt egy bejegyzést.
Kezdetben nagyon lelkes volt.
Szóval ez az egyszeri asszony úgy gondolta, hogy elérkezett az ideje, beadja a derekát és megveszi a_sokat_emlegetett_ezüstgyűrűt.
Első útja egy olyan helyre vezetett, ahol már egyszer, karóra ügyben sikerrel járt. A hely mellett szólt az is, hogy az üzletben kellő türelemmel és kedvességgel viseltettek, egy első óráját nagy gonddal kiválasztó gyermekkel szemben. Az eladóban most sem kellett csalódnia. Csak az árukészletben. A méret ismeretével azonban gazdagodott az asszony, mert a segítőkész eladó lemérte a nála lévő műanyag gyűrűt.
Majd bosszús.
További árusokat felkeresvén rá kellett ébrednie, hogy az első hölgy valójában fehér holló. Néhány párbeszéd kivonatával szeretném vázolni a helyzetet.
I.
Jó napot kívánok! x méretű ezüstgyűrűt keresek.
Ezek vannak!
[zavarban] Ez miért aranyszínű?
[felháborodva] Mert oxidálódik, mint minden ezüst!
[még jobban zavarban] Nekem egyik ezüstgyűrűm sem lett még aranyszínű.
[még jobban felháborodva] Akkor az nem ezüst.
[enyhe bosszúsággal el]
II.
Jó napot kívánok! x méretű ezüstgyűrűt keresek.
Ezek vannak!
[ismét zavarban] Ez szerintem kicsi.
Ez pontosan (x-2)-es.
Én x méretűt kértem.
Ja az nincs! Itt van (x+4).
[fokozódó bosszúsággal] És mégis, hogy viseljen 4 számmal nagyobb gyűrűt?
Láncra fűzve, a nyakába!
[határozottan bosszúsan {elmeállapotát firtató kérdéseket lenyelve, mert aki gyerekkel van ugye…} el]
III.
Jó napot kívánok! x méretű ezüstgyűrűt keresek.
[Néma Levente kihelyezi a tálcát, girbegurba gyűrűkkel]
Én valami kevésbé hajlékony gyűrűre gondoltam.
[azt hiszem megsérthette, az asszony Néma Leventét, mert megeredt nyelve] Kérem ezekben van anyag. Ez nem hajlik. Ezeket pontosan ilyenre tervezték.
Persze, természetesen!
Később búsult.
No itt se lesz most gyűrű, ami az asszonyságot jobban megviselte, mint a a_sokat_emlegetett_ezüstgyűrű leendő gazdáját, így búra hajtotta a fejét.
Majd eszébe jutott „Nagy a feje, búsuljon a ló!”.
Felhagyott a búslakodással. Ugyanis nem ló. Bár a feje, azért nagy. Nem túlzottan, de azért szembeszökőn.
Még később eszébe jutott, hogy ezt a bölcsességet gyorsan megtanítja egyszülöttjének.
Az egyszülött sebtében meg is zenésítette azt. Többféle zenei stílusban.
Majd írt egy bejegyzést.
Aminek épp most értél a végére!