Nagy nehezen szántam rá magam anno az ecetes öblítésre, de nem bántam meg, mert nagyon. Mielőtt váltottam, ha benne felejtettem a mosogatógépben a ruhát pár órára moshattam újra, mert az öblítő illata mellé lett valami émelyítő mellékszag is. Amikor ecetes ruha maradt benne ugyanolyan illattal jött ki a gépből megkésve, mintha csak akkor járt volna le a program. Ugye ez már elgondolkoztató.
Aki ódzkodik, hogy ecetszagú marad a ruha, ne aggódjon. Enyhe ecetszaga lehet, hogy lesz amikor kiszedjük, de nagyon-nagyon hamar elszáll. Egy idő után elkezdett azért hiányozni az illatosság, főleg az ágyneműnél. Kipróbáltam az illóolajat, de olyan felhasználással, ami nekem megfelelő végeredményt adott nagyon drágállottam, így illat nélküli maradtam.
Gyerekkoromban mi gyerekek Baba szappannal fürödtünk, apukám meg Kék-vörössel (vajon így írták?). Évekig volt egy gyöngyvirágos szappanunk, amit szentségtörésnek éreztem volna ha bárki is felbont, mert ennek a napi tisztálkodásnál sokkal, de sokkal fontosabb feladata volt, a ruháink illatosítása. Emlékszem, amikor anyu szekrénybe épített műanyag fiókjából átcsempésztem a saját ruháim közé. :)
Ennek az emléknek a hatására pakoltuk tele a szekrényeinket fiókjainkat illatosnál illatosabb szappanokkal, és jelentem működik olyan jól, mint egy öblítő, és gondolom egészségesebb is. De jó lenne rátalálni egy olyan gyöngyvirágosra, hogy aztán Zs. csempészhesse át a saját ruhatárába. :)
