Tudnék felháborító dolgokat
mesélni az előző évből, de végre elértem oda, hogy tudok hallgatni is. Bár
annyira bölcs nem vagyok még, hogy mindezt anélkül tegyem, hogy egy kis részem
ne lázadozzon ellene. :)
A lényeg, hogy iskolát váltottunk
október vége felé. Nem szeretem a változást, ezért húztam ilyen sokáig, hátha
megoldódnak a problémák. Ennek meg is lett a következménye. Új garnitúra 5.-es
tankönyv, és 6 hetes lemaradás, mert az mese habbal, hogy az iskolák közt
átjárhatóság van. A tankönyvekben nem egy helyen egymásnak teljesen ellentmondó
dolgok szerepelnek, vagy csak simán mást tartanak fontosnak kidomborítani, vagy
ugyanazt, de más szemszögből mondják el. Ami ugye egy felnőttnek nem okoz
gondot, de egy 10 éves gyereknek olyan, mintha teljesen másról beszélnének
neki.
Bár a sulinak van magántanulója,
otthonoktatott gyereke nem volt. Így a tanárok zöme kétkedve, furcsán fogadott
minket. Akitől egyáltalán nem tartottam, na ő jól odacsapott. Volt olyan is,
aki minden találkozáskor szóba hozta, hogy szerinte nem jó az oo. Rettegtem a
vizsga előtt, míg a kisasszony bent volt majdnem ájulásig hergeltem magam.
Nagyot tévedtem! A vizsgát bemutatkozós beszélgetéssel kezdte, és nem a
hogyhívnak, hollaksz, szeretedeaspenótot, típusúval, hanem igazi
beszélgetéssel. Bár még utána is mondta, hogy vannak kétségei az oo-val
kapcsolatban, de számonkérésnél ezt nem éreztette.
Szóval az ötödik kb 6 hetes
csúszással kezdődött, a vizsgák pedig 5 héttel hamarabb kezdődtek. Ebbe majdnem
beletört a bicskánk, mert ez ugye összesen 11 héttel rövidebb félév. De nem
olyan fából faragtak minket, hogy könnyen adjuk magunkat. :) A suli is
segítőkész volt ebben mondjuk, mert amikor szóltam, hogy nem minden tantárgyból
sikerült ledolgozni a hátrányt, akkor 3 tárgyat csúsztathattunk téli szünet
utánra.
Közben persze egyre frusztráltabb
lettem, mert a lóhalálában nem tudtunk annyi lapozót és hasonlót készíteni,
mint szoktunk, meg amit készítettünk se tudtuk dokumentálni, pedig
mindkettőnknek fontos a blogja. Így a nyári szünetet kimerülten, hiányérzettel
kezdtük meg. Gondoltam kárpótolom a gyereket, elmehet minden táborba, amibe
csak akar. Igen ám, de nem szívesen engedem egyedül ilyen helyre, így
felajánlom a segítségemet, ami olyan szempontból is jó, hogy mindenütt
elfogadták, így ingyen, vagy nagy kedvezménnyel táborozhatott, ami egyedülálló
anyáknak tökjó. :)
Így a nyár, amiről azt hittem
igazi feltöltődés lesz, a „vég”kimerülésünk története lett, de cserébe sok-sok
emléket és tudást kaptunk. Igaz már 3 napja nyúz, hogy szeretne nekikezdeni a
6.-os anyagnak tankönyvből, de a suliváltással az is megváltozott, hogy már nem
magunknak kell a tankönyveket beszerezni, így nincsenek még meg, ellentétben a
korábbi évekkel, amikor már nyár elején megvoltak, hacsak nem korábban.
Jaj, amit még el akartam mesélni!
Az évzárós osztályfőnöki beszédet, nem szó szerint idézem, csak tartalmilag, és
hosszában: Nagyon büszke vagyok rátok! Az osztályé lett a 2. legjobb átlag. Az 1.
helyezett osztály nagyon erős, jövőre próbáljuk meg megelőzni őket. Ha nem
sikerül se gond, mert a miénk is nagyon szép eredmény.
Találós kérdés: milyen nemű és
szakú az ofi?