Képes leírás: hungarocell hóember

Hozzávalók

Hungarocell gömb

Hungarocellhez való "gombostű"

Fekete gyöngy

Narancssárga zseníliadrót

Zseníliadrót más színben

2 db pompon

olló

ceruza

A hungarocell golyón (a képen alig látszik) végig fut egy vonal, olyan, mintha az illesztése lenne. Erre kerüljön a fülvédő pántja, mert csúnya, ha a hóember arcán fut keresztül.

 Hogy mekkora darab kell a pánthoz a legegyszerűbben úgy mérhetjük meg, hogy az imént említett vonalra illesztjük a zseníliadrótot és mindkét oldalánál kb. fél-fél centivel érjen tovább. 

Hajtjuk meg, majd vágjuk el.

Újra illesszük vissza a helyére a pántot és hajtsuk vissza a "fél-fél centiket".

Vegyük el, majd az ellentétes irányba hajtsuk meg.

Szúrjuk bele az illesztés mentén bárhol, az egyik visszahajtott zsenília darabot, majd az "illesztés mentén" vezessük a drótot és szúrjuk be a másikat is.

A hungarocell gombostűvel (2-3 db) rögzítsük a pomponokat.

Az arc szén darabjaihoz szúrjuk fel először a fekete gyöngyöt, majd így szúrjuk fel őket a megfelelő helyre.

A répaorrhoz egy ceruza hegyétől kezdve csavarjuk fel a narancssárga zseníliadrótot.

Hagyjunk rá egy fél centis darabot, ezt hajtsuk vissza, hogy fel tudjuk szúrni a helyére. 

Előzmény: ITT.

Hóember, versek

Csukás István Dal a hóemberről Hideg szél fúj, hogy az ember Majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér Hóembernek! Szeme szénből, az orra meg Paprikából. Lába nincs, de minek is, ha Úgysem táncol. Ütött-kopott rossz fazék a Tökfödője, Megbecsüli, hiszen jó lesz Még jövőre. Seprűnyél a nagyvilági Sétapálca, El is mehetne, ha tudna, Véle bálba. Ilyen ő, az udvarunkon Nagy gavallér, Bár rajta csak ujjal rajzolt Az inggallér, Mégse fázik, mikor minden Majd megdermed, El is mennék, ha lehetne, Hóembernek! Zsadányi Lajos Répaorrú hóember Répaorrú hóember, szénfekete szemekkel Fején vasfazék, kajla, csuhéból van a bajsza Szájában rossz csutora, őrködik, mint katona. Sarkady Sándor Hóember Szikrázik a hótenger Elkészül a hóember Hótenger, hótenger Répaorrú hóember! Seprűnyél a kezébe Vasfazék a fejébe Hótenger, hótenger Répaorrú hóember!

Gyárfás Endre Hóember Hóembernek jó a dolga. Sosem tüsszent répa orra, Nem didereg, habár pőre, S nem lúdbőrzik fehér bőre. Sok dolga van hóembernek. Őrzi éjjel is a kertet, Széles vállán cinkék rigók Csipegetnek ennivalót. Hóember a jó barátunk. Nem csoda, hisz mi formáltuk. Üdvözöljük minden reggel Forrón, szívből szeretettel. Forrón -, no de nem annyira, Hogy el kelljen olvadnia. Enyedi György A hóember Fekete szén a szemem, szép sudár a termetem, orrom répa, nagy darab, a fejemen vaskalap. Szám is van, fülemig ér, hónom alatt seprűnyél, s hósubámon - még ilyet kilenc apró gomb fityeg. Ág hegyéről csöpp veréb szállt a vállamra elébb: arra volt kíváncsi tán, hogyan szelel a pipám? Tóthárpád Ferenc A hóember Bár neve: ember, hóból a lába, hóból a törzse, hó a ruhája. Tán nem is ember! Vagy talán mégis? Meg sose moccan, tudja a szél is. Két szeme: két gomb, Répa az orra. Szén-mosolyáért Pisti csúfolja. Karjai ágak, „ég fele néznek”! Hessegetik a széncinegéket.

Donászy Magda Hóember Mérgesen néz a hóember! Hozzányulni senki sem mer. Kezében a seprű nyele, megbírkózni ki mer vele? Mozdulatlan áll a helyén, szalmakalap Van a fején. Se nem eszik, se nem iszik, mégis egész télen hízik. Ha jönnek a meleg napok, nagyot sóhajt: -elolvadok!- Tavaszra csak helye marad… meg a seprű, mag a kalap. Donászy Magda Hóember Hóna alatt seprűt szorít, Pedig nem is sepreget. Bizony ésszel fel nem éred, Ez az ember ki lehet. Hóval, faggyal nem törődik, Tűri némán, szótlanul, De mikor a tavaszt érzi, Mint a patak, könnye hull. K. László Szilvia Hóember Hóból van a szoknyája, Hóból van a kabátja. Orra répa, szeme szén, És a feje tetején Lyukas fazék díszeleg. Kitaláltad, hogy ki ez?

Szalai Borbála A hóember sétabotja Recseg a hó, csikorog, mégis nevet, vigyorog a nagy orrú, pocakos, ütött-kopott kalapos hóember. Nagy bekecse földig ér, hóna alatt seprűnyél - büszke is rá a pohos, lyukas fazék kalapos hóember. Néha metsző szél oson kalapjába száz likon, s kalpagját bár tépdesi - vigyorogva eltűri a hóember. Ha jönnek a kuvaszok, s egyik-másik rámorog - jót kacag a vén pohos, horpadt fazék kalapos hóember. Ám az égre kandikál, ha ragyog a napsugár... Nem vigyorog, nem nevet, rosszat sejtve megremeg a hóember. Végét járja tán a tél?... Jó, hogy itt a seprűnyél: ez lesz majd a sétabot, ha egy éjjel eltotyog a hóember.

Osváth Erzsébet A három hóember Körös-körül Hótenger. Rajta három Hóember. Oly egyforma Mind a három, Mint tojások A vásáron. Barátkoznak a Varjakkal, A rigókkal, Cinegével. Villanyokként Világítanak Sötét este, Sötét éjjel. Hósubában Sosem fáznak. Hógombócot Vacsoráznak. Egri Szilvia A hóember Kisétáltam az udvarra nézni, hogyan hull a hó, s azt gondoltam, egy hóembert építeni volna jó. Elterveztem szépen, sorban milyen is lesz, hogyha áll. Kell egy répa, szén, meg kalap, s a nyakába hosszú sál. Úgy helyezem el, hogy reggel az ablakból lássam őt. Hógombócot főzök neki, attól aztán nagyra nő. És ha látom, szénszeméből lassan langyos könny csorog, hogy el ne olvadjon szegény, a mélyhűtőbe tolom!

Gazdag Erzsi Milyen volt a hóember Megkérdeztem decembertől, Mit tartasz a hóemberről. Azt felelte december: Jó ember a hóember. Kivallattam januárt, Ki az ablak alatt állt. Hóember, hóember, Jó barátom, jó ember! Jót nevetett február, A hóember? Reám vár! együtt járunk, komázunk, Egy pipából pipázunk! Március szólt: hallottam. Itt lakott az udvarban, Eltűnt! Nem is ismertem! Hóból volt a hóember! Gazdag Erzsi Hóember Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap. Mentovics Éva A dolgos hóember Jégből van a topánkája, roppan a hó alatta. Fújhat a szél, mégsem bánja, megóvja a kalapja. Hullhat a hó egész héten, süvíthet a fergeteg, kacaghatják, az se bántja, hisz a dolga rengeteg. Vesszőkosár lóg a karján, odajár a sok madár. Ilyen sűrű hóesésben ennivalót hol talál? Ezért aztán sok a dolga: kínálja a sok magot, s vígan nevet, mikor a sok apró cinke jóllakott.

Hóember, találós kérdések (kiegészítve)

Mivel esett a hó, aktuálissá vált a téma, bár Zs. egy kicsit elégedetlen, a mennyiséggel, ami csak hóemberecskére elég. Meg is jegyezte, hogy a párnákat biztos a lusta lány rázta fel*.

Néhány találós kérdés:

Hóna alatt seprűt szorít,

De hát sohasem sepreget!

Bizony, ésszel fel nem érem,

Ez az ember ki lehet?

A hóember.

Hóval, faggyal nem törődik,

Tűri némán, szótlanul,

De mikor a tavaszt érzi,

Mint a patak, könnye hull.

A hóember.

Melyik ember nem ember?

A hóember.

*****

Hó a karom, hó a fejem,

hóból van a lábam, kezem.

Orrom répa, szemem szén,

Mondd meg, hogy ki vagyok én?

Hóember

Ki az, akit nem szólnak meg, ha télen szalmakalapot visel?

A hóember.

Melyik ember olvad el a Napon?

A hóember.

Fejem gombóc, orrom répa,

mégse vagyok ehető,

a kalapom lyukas fazék,

könnyen le is vehető.

Hóember

Egy helyben áll, nem tud menni,

s nem szeret melegben lenni,

behozni hát nem merem,

mert nem lenne emberem.

Hóember

Kell egy fazék meg egy répa,

három gombóc nagyobb fajta.

Kell még néhány széndarab,

ha megfőzöd, elolvad. Mi az?

Hóember

Örömmel venném, ha kiegészítenétek ezt a nyúlfarknyi gyűjtést :).

*Szombaton színházba voltunk, és nem mást néztünk meg, mint Holle anyót.

Hóemberek

A hóember eredetijét Tünde mutatta ma (aki sajnos nem ír blogot pedig tele van jó ötletekkel). Azt, hogy mennyire megtetszett az „egyszerű, de nagyszerű”-sége mutatja, hogy az alapvetően halogatós természetem ellenére is, azonnal elkészítettük, ahogy hazaértünk.

Az eredetin az orr süthető gyurmából volt, amit sikeresen a boltban felejtettem /pedig K. pont ma hozott jó sok színben és amúgy is ki akartam próbálni :-o/, de szerencsére Zs. megoldotta a problémát: „Csavarjunk neki vanília zsenília drótból”. A gyöngyöket pedig nem ragasztottuk hanem nem_tudom_a_nevét_de_hungarocellhez_való_tű-vel szurkáltuk fel rá.

A kész hóembereket pedig Tünde befőttes üvegekbe csomagolt ajándékok (pl.: sajátkészítésű szaloncukor) tetejére szánja, és már mi is:). Na meg Zs. szerint a fenyőfára is kell készíteni belőle.

Hóember

Hozzávalók

Natúr fagyöngy 3 db méretben egymáshoz illő

Lapos fagyöngy (most kör)

Makk kalap

Fehér, fekete, narancssárga festék

Ecset

Fogvájók

Fonal

Horgolótű

Ragasztópisztoly

A gömb alakú fagyöngyöket hurkapálcára húzzuk (ha nem „szorul” újságpapírt tekerjünk alá). A hurkapálca alját fogva fessük fehérre sorban mind a hármat, felülről kezdve, hogy munka közben ne maszatoljuk el a már lefestett gyöngyöket. Száradni állítsuk egy bögrébe.

Miután megszáradtak, fogvájóval fessük rá a legkisebb gyöngyre a „szén” szemeket és szájat, valamint a répa orrot, a középsőre pedig a „szén” gombokat. Várjuk meg, míg ezek is megszáradnak.

Míg szárad a hóember arca, és hasa, horgoljunk tetszőleges hosszú láncszemsort sálnak.

Amikor elkészültünk vele és minden megszáradt állítsuk össze a hóembert.

Ragasztó pisztollyal a lapos gyöngy közepében lévő lyukba nyomjunk egy kevés ragasztót, majd szúrjuk bele a fogvájót

A legnagyobb gyöngy közepébe is nyomjunk ragasztót, majd húzzuk a fogvájóra és pár pillanatig tartsuk összenyomva.

A gyöngy másik oldalán lévő lyukba is nyomjunk ragasztót, ezután húzzuk rá a középső gyöngyöt.

A középső gyöngybe is nyomjunk ragasztót, majd húzzuk rá a fejet, ügyelve arra, hogy a gombok és a szem egy irányba nézzenek.

A fejtetőre is nyomjunk ragasztót, tegyük rá a kalapot, majd pár pillanatig tartsuk összenyomva.

Végül kössük a nyakába a sálat.

Hóember ismét, csak most környezet tudatosan...

... legalábbis nagyjából :).

Keménypapír (kekszes dobozról)

Szivacsos csomagoló (lapra szerelt szekrény csomagolásából)

Hímző fonal

Gumilap

Hurkapálca

Mozgó szemek

Ragasztó

Filc

Körző

Olló

Tű

Hópehely lyukasztó

1. A kekszes doboz „csúnyábbik” oldalára rajzoljunk:

2 cm-es kört, és ugyanazzal a középponttal 1,5 cm-es kört.

2,5 cm-es kört, és ugyanazzal a középponttal 2 cm-es kört.

3 cm-es kört, és ugyanazzal a középponttal 2,5 cm-es kört.

2. A keménypapír szebbik oldalát kenjük be ragasztóval, majd simítsuk rá a szivacsos csomagolót.

3. Vágjuk ki a körlapokat a külső körvonalak mentén.

4. A belső körvonalak mentén, kb 0,5 cm-es távolságban szurkáljuk át a papírt.

5. A lyukak mentén pelenkaöltéssel varjuk körbe a körlapokat.

6. Ragasszuk fel egy rajzlapra először a legnagyobbat, majd a közepeset úgy, hogy egy kicsit takarja. Végül a fejét, ami szintén takarja egy kicsit a hasát.

7. Vágjunk ki gumilapból „vasfazekat” a fejére, répa orrot, mosolyt, és seprű fejet.

8. Hurkapálcából törjünk le a seprű nyelének egy darabot.

9. Ragasszuk fel a fejére a szemeket, orrot, mosolyt, kalapot. A kalapnak rajzoljuk meg filccel a füleit. Majd ragasszuk fel a seprűt is.

10. Hópehely lyukasztóval vághatunk ki hozzá néhány pelyhet is.

Sarkady Sándor

Hóember

Szikrázik a hótenger,

elkészül a hóember.

Hótenger, hótenger,

répaorrú hóember!

Seprűnyél a kezébe,

vasfazék a fejébe.

Hótenger, hótenger.

répaorrú hóember!

Hóember…

… az Advent-falvi.

Hozzávalók

Fagyöngy, natúr: kb. 2,5; 2,3; 2 cm átmérőjű gömbök (vagy más, egymáshoz illő méret)

Lapos fagyöngy, kör vagy négyzet alakú… esetleg gomb legalább 3 cm átmérőjű

Fehér, fekete/sötétbarna, narancssárga festék

Ecset

Fogvájók

Fonal

6 ágú körmöcske

Horgolótű

Ragasztópisztoly

A gömb alakú fagyöngyöket hurkapálcára húzzuk (ha nem „szorul” újságpapírt tekerjünk rá). A hurkapálcát fogva fessük le fehérre sorban mind a hármat, majd száradni állítsuk egy bögrébe őket, úgy hogy ne érjenek össze.

Miután megszáradtak fogvájóval fessük rá a legkisebb gyöngyre a „szén” szemeket és szájat, valamint a répa orrot, a középsőre pedig a „szén” gombokat. Várjuk meg, míg ezek is megszáradnak.

Amíg szárad, 6 ágú körmöcskével készítsünk sapkát, 5-6 sor magasságban, az utolsó sorba fűzzünk be egy szálat, majd húzzuk össze vele és kössük meg, a lógó szárból készítsünk bojtot. Majd vastagabb fonalból (ha vékony van csak kéznél, akkor azt vegyük duplán) horgoljunk tetszőleges hosszú láncszemsort sálnak.

Végül állítsuk össze a hóembert. Ragasztó pisztollyal a lapos gyöngy közepében lévő lyukba nyomjunk egy kevés ragasztót, majd szúrjuk bele a fogvájót, és húzzuk rá a legnagyobb gömböt, kis ideig tartsuk összenyomva, hogy megkössön a ragasztó. Majd ragasszuk hozzá a középső gömböt. Ezt is nyomjuk össze, amíg meg nem köt a ragasztó. Ismét ragasztózzunk és húzzuk rá a fejrészt is ügyelve arra, hogy a gombok és szemei egy irányba nézzenek. Ekkor a sapka következik, a belsejébe a bojt alá nyomjunk egy kevéske ragasztót és nyomjuk a hóember fejére. A legvégén pedig kössük a sálat a nyakába. A megszáradt ragasztót, ha valahol „kilóg” tapétavágóval óvatosan levághatjuk, ügyelve arra. Hogy ne sértsük meg vele a hóembert.

Megjegyzés:

A láncszem sorkészítésnél a horgolótűt helyettesíthetjük az ujjunkkal is.

Sapka gyanánt egy makk kalapja is jó.