Irtózom az ecet szagától, így sokáig nem is engedtem, hogy a konyhámba, legyen belőle. Aztán azt hiszem Limaránál olvastam, hogy a kenyér tésztájába is lehet tenni citromsav helyett. Így kompromisszumot kötöttem magammal, és sima ecet helyett vettem egy almaecetet. A kenyerek álagával csodát tett.
Még csak egy-két hete volt itthon az almaecet, amikor tél lévén Zs. elkapott valamit, jött a magas láz, magas láz után pedig, na mi? Naná, hogy herpesz. A csúnyábbik fajtából. Rémülten vettem észre, hogy a Zovirax-os készleteink erősen hiányosak. Eszembe jutott gyerekkoromból a szomszéd néni, aki a fülviaszra esküdött. Elhessegettem a gondolatot, és az emlékezetem helyett az interneten kutakodtam tovább, hátha találok valami csodaszert, ami a háztartásban felelhető. Találtam is, nem mást, mint az almaecetet.
Örültem is meg nem is, mert az almaecet még nem volt igazán igazán a barátom. Mindenesetre a fülviaszt utcahosszal verte még így is, tehát gyorsan kipróbáltuk. Volt egy kis „csíp, csíííp, büdös, jaj, jaaaj”, de ilyen gyorsan még az addigi csodaszer Zovirax sem segített.
A következő nyavalya, amire kiderült, hogy szintén hatásos, az epegyulladás volt. Megjegyzem az orvos által felírt gyógyszer ára több évi, intenzív almaecet fogyasztását fedezte volna egy egész család számára, és még csak nem is használt.
Fogyókúrának sem utolsó a fogyasztása.
Még azt tudtam meg erről a csodaszerről, hogy annak ellenére, hogy savas, a szervezetet lúgosítja, főleg, ha éhgyomorra issza meg az ember.
u.i.: pár napja már pihen ez a bejegyzés, de legalább a legújabb dologgal élesedik, amit megtudtam az almaecetről: befőzés előtt ezzel fertőtleníthetjük az üvegeket.
