Évfüzér 3. (frissített)

A következő horgolmány a füzérre egy alma lesz.

A képre kattintva eljutsz a leíráshoz

Végül fejből horgoltam egy almát, ilyen lett:

Ehhez pedig egy dalt hoztam, pontosabban Kányádi Sándor Gryllus Vilmos által megzenésített versét.

Levélhullás, versek

Szilágyi Domokos Október Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már, aluhatnál, falevél, hogyha leszállnál. Aluhatsz, falevél, betakar a tél, reggel a kacagás az egekig ér. Márkus Edit Ősszel Hull a levél a fáról Búcsúzz pajtás a nyártól Eljött az ősz, fúj a szél Szélben táncol a levél Nemsokára itt a tél Nincs rosszabb a hidegnél. Palotay Gyöngyvér Ősz és tél Sárga levél, piros levél Hull a fáról, viszi a szél Viszi az őszt nagy kosárban Szőlőt, diót teli tálban Hozza a Telet bundában Csikorgó hóban, csizmában. Kemenes Inez Ősz Óvodánk udvarán Fúj szél, fúj a szél, Hullik a fáról a Szomorú falevél. Megeredt az eső, Csepereg, csepereg. Sose jössz vissza már Gyönyörű kikelet? Lobbanj fel, rőzseláng Pattogó, pattogó! Holnap már itt a tél, Vág a szél, hull a hó.

Sarkady Sándor Jön a tél Dér, dér, diridér, Didereg a pipitér, Elszökött a napsugár, Tegnap óta köd szitál. Dér, dér, dara, dér, Lepereg a falevél, Holnap havat hord a szél – Holnapután itt a tél. Sarkady Sándor Lomb lehullott Lomb lehullott, mák kipergett, őszi ágat szél diderget. Hidegebb már a sugár is, elment a fecskemadár is. Máris, máris, oda van a nyár is. Csanádi Imre Levélsöprő (Őszi levél) Köd szitál, hull a dér, lepörög a falevél. Földre szökik, szemétnek, - aki éri, ráléphet. Sziszegő szél söpri -hajtja, hullongó hó betakarja. Weöres Sándor Őszi erdő Kopaszok a fák, a bokrok Erdő, erdő, hol a lombod? Kopasz erdő kopasz fája Szomorúan felel rája: - Nemsokára itt a tél, Lombomat viszi a szél.

Elek István Bodri és a falevél Utcahosszat fúj a szél, Csörög, pörög a falevél. Bodri kutya elered, Kergeti a levelet. Kicsi mancsa tapogat, Pofozgatja az utat. De a levél, a cudar, Tovaröppen, elinal. Bodri dühös szerfelett Ugatja a levelet. Aztán gondol egy nagyot, Hátat fordít, s elkocog. Csukás István Dalocska Csengő szól: gingalló, Röppenj már pillangó! Pillangó messze jár, Volt-nincs nyár, vége már. Züm, züm, züm, zúg a szél, Táncol a falevél, Züm, züm, züm, ez a szél, Egy reggel itt a tél! Kovács Barbara Levél a szélben Egy kis huncut szélgyerek Falevelet kergetett. Össze-vissza kavarta, Feldobálta magasra. Rászórta a fejemre, Leráztam én nevetve. Feldobáltam, fel az égbe, Kapaszkodjon meg a szélbe. Őri István Őszben Fú a szél, zúg a szél, Száraz levél táncra kél. Fú a szél, zúg a szél, Szél Apó útra kél. Fú a szél, zúg a szél, Múlik az ősz, jön a tél.

Anyák napi versek

Már többször említettem, hogy szeretem a blog statisztikáját bújni, és egy-egy bejegyzésnek az apropója olyan kereső szó/kifejezés szokott lenni, ami ugyan a bloghoz vezette az Olvasót, de nem talált "igazi" választ. Ilyen mostanában az anyák napja (nem véletlen, mert nyakunkon van :)). Aki ránk klikkel a témában ezt találja, ami lássuk be nem túl konvencionális... :)

Így most a versgyűjteményem osztom meg sorban, ahogy esik, úgy puffan módon. Lesznek benne ismert és kevésbé ismert versek is.

Anyák napja
Fazekas Anna Köszöntő Hajnaltájban Napra vártam Hűs harmatban térdig jártam. Szellő szárnyát bontogatta, Szöghajamat felborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, Harmatcseppet szedegettem, Pohárkába gyűjtögettem, nefelejcsem beletettem. Hazamentem, elpirultam, Édesanyám mellé bújtam, Egy szó sem jött a nyelvemre, Könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, Kicsi lányát ölbevette Sűrű könnyem lecsókolta, Szelíd szóval lágyan mondta: „Be szép verset mondtál lelkem! Be jó is vagy, kicsi szentem!” S nyakam köré fonva karját, Ünnepeltük anyáknapját! G. Szabó László Anyák napja Édesanyám, dolgos, drága Szívünk adtuk a virágba Ahány csillag van az égen, Téged annyi öröm érjen. Édesanyám, te egyetlen Nap süt a te két szemedben Akármilyen felleg támad Ne törje meg fényét bánat. Várkonyi Katalin Dallal és virággal Kinyílott a rózsa Anyák ünnepére Illatos csokorra Bőven jut belőle. Aki értünk annyit S oly szívesen fárad Dallal és virággal Köszöntsük anyánkat.	Csanádi Imre Mi van ma, mi van ma? Mi van ma, mi van ma? Édesanyák napja Pár szál virág a kezemben: édesanyám kapja. Azt is azért adja, aki szorongatja: Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja! Csanádi Imre Haja-haja Édesanyám szeret engem, haja-haja, édesem, tisztán-szépen járat engem, haja-haja, kedvesem. Főz rám, mos rám, varrogat rám, haja-haja, édesem, mindig vasalt ruhát ad rám, haja-haja, kedvesem. Betegségben ápolgatóm, haja-haja, édesem, hideg éjjel takargatóm, haja-haja, kedvesem. Hazavár a két karjában, haja-haja, édesem, a mosolya nap világa, haja-haja, kedvesem. Kicsi vagyok, elég ennyi, haja-haja, édesem, édesanyát köszönteni, haja-haja, kedvesem. Donászy Magda Édesanyámnak Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ.	Sarkady Sándor Anyám örömére Hajnal harmatozik Rózsa pirosodik Május örömére – Hajnal volnék, harmatoznék Rózsa volnék, pirosodnék Anyám örömére. Majtényi Erik Csokor Kicsi csokrom, tarka csokrom Úgy kötöm, hogy mosolyogjon Minden egy szál virágja Kacagjon rá Anyámra. Minden kelyhe neki nyíljon Csillag üljön minden szirmon Harmatcseppnek fénylő gyöngye, Valamennyi őt köszöntse. Weöres Sándor Buba éneke Ó, ha cinke volnék, Útra kelnék, Hömpölygő sugárban Énekelnék – Minden este Morzsára, búzára Visszaszállnék Anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, Mindig fújnék, Minden bő kabátba Belebújnék – Nyári éjen, Fehér holdsütésen Elcsitulnék Jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem – Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék.

Szüret hava, versek

Fazekas Anna Szüret Megérett a szőlő Arany gerezdje, Puttonnyal leányok Mennek szüretre. Kopasz már a tőke, Csordultig a kád, Piros faparázson Sütnek szalonnát. Mézillatú musttal Teli a pohár, Vidám nótaszótól Hangos a határ. M. Simon Katalin Ősz Őszi szellő Hancúrozik A mezők fölött, Pók a szálát Fonogatja Az ágak között. Alma pottyan, Szilva pattan, Kopog a dió, Szőlő érik, Leve csordul, Szüretelni jó! Simon István Október Megérett az alma, körte vidám, zajos a szüret, levél hull a hűvös földre, tőkék nyújtják kincsüket. Balogh József Szőlő Szőlőfürtök, szőlőszem, mindegyiket megeszem. Így szólnak a madarak: nekünk semmi sem marad?!

Takáts Gyula Szüreti vers Szüretelnek, énekelnek, Láttál-e már ennél szebbet? Dió, rigó, mogyoró, Musttal teli kiskancsó. Sose láttam szebbet! Akkora fürt, alig bírom, Egy fürtből lesz akó borom. Dió, rigó, mogyoró, Csak úgy nevet a kancsó. Az sem látott ilyet. Az öregnek aszú bor jár, A gyereknek must csordogál. Dió, rigó, mogyoró, Szüretelni, jaj, de jó! Igyunk erre egyet!!! Takáts Gyula Szúnyoglábú János Must, must, must, ó be édes must, Ez a rizling must. Mintha csak lépesméz volna. Öreg tölgyfából csorogna. Olyan édes must. Ez a rizling must. Must, must, must, ej be hamis must ez a rizling must. Édes, mégis mintha benne ezer darázs-fulánk lenne. Jaj de hamis must ez a rizling must. Must, must,must! Becsapott a must. Ez a rizling must. Lábam, mint a szúnyog lába, Úgy bóklázik a világba. Lengeti a must. Ez a rizling must.

Csanádi Imre Szüret után Pihen a prés. Mustszag bódít. Zenél a csönd, hallgatom. Szőlőszem és részeg darázs hempereg az udvaron. Csanádi Imre Szüretes Szőlő érik, vessző hajlik, levele tarkul, víg nesz hallik. Gazda, gazda, mossál kádat, szüretelőid várton-várnak! Pántos puttony hadd forogjon, poharunkba must csurogjon, rézbográcsban hús rotyogjon, jószagú gőze göndörödjön. Zelk Zoltán Október Kisöccsétől, Szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de ő vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi hiszen nem megyen ő messze, csak addig fut, míg rátalál, a bátyjára, Novemberre.