Oldalak

Címkék

5.-ben (2) 6. osztály (2) ajándék (10) ajánló (39) algoritmus (3) állandó madarak (6) állati (18) angol (10) anyák napja (3) az úgy volt... (73) befőzés (1) bibliai (1) biológia (1) buék (2) comenius logo (2) csere (14) cseréljünk (6) csináld magad (2) díj (1) egészség (1) egyéb piac (1) emlékhely (1) ének-zene (10) évfüzér (33) fabrika (112) farsang (5) feladvány (1) fizika (8) foglalkozások (3) fonalas (12) főnév (1) geometria (7) gyereknap (1) gyereknevelés (2) gyerekszáj (62) gyöngyszövés (1) hajtogatás (1) háztartástan (8) helyesírás (8) helyesírás füzet (1) hittan (9) hivatalos (3) hóember (7) hogy mik vannak (1) horgolt (41) hulladékból (13) humor (2) húsvét (6) idézet (1) igék (2) így tanulunk mi (2) informatika (13) irányok (2) írás (15) irodalom (4) j/ly (2) játék (17) játékpiac (4) jeles napok (51) karácsony (6) katica (1) kémia (2) kirándulás (1) kirigami (6) kísérlet (8) konzervgyár (2) Koppány mesék (1) kotta (11) köd (1) könyvajánló (9) környezetismeret (35) körző (1) kötelező olvasmány (10) kötés (1) kötőgép (1) kötőkerék (6) közlekedés (3) közmondás (1) kresz (1) krónika (8) lapoc (1) lapozó (33) lapozó lépésről-lépésre (3) lapozó piac (17) lapozós hulladék (2) leírás (41) letöltés (1) letölthető (61) levélhullás (2) logika (2) madarak (1) magyar (7) matek (22) matematika (38) matka (22) méh (1) mese (12) Miért szeretem? (2) mikulás (2) minta (2) mókacagás (3) napirend (1) négyszögek (1) nemezelés (4) népdal (1) novella (13) nőnap (1) nyelvtan (17) nyúl (1) oktatótáblácska (2) olvasókönyv szülőknek (4) otthonoktatás (2) ősz (3) ötletkaptár (1) pálcikás szövő (1) paleo (2) programozás (2) rajz (9) recept (12) római számok (2) rovás (8) rózsaablak (1) saját minta (15) sapka minta (1) suliváró (4) szív (2) szófajok (5) szorzás (12) szótárlap (2) szövés (1) találós (5) tanulda (18) tavasz (1) technika (33) tél (4) természetismeret (7) tervbevéve (1) tipp (5) tollbamondás (1) töri (2) törtek (3) történelem (1) tréfa (2) tuti (1) udvari játékok (4) ügeskedd (2) ügyeskedd (70) varázsfazék (5) váróban (5) varrás (3) vers (47) versek (4) verstanulás (2) vicc (2) virág (1) vizsga (4) vonalzó (1)

FONTOS!

Ha hozzászólsz egy régebbi bejegyzéshez, nem feltétlenül veszem észre. Ha valamit biztosra szeretnél, hogy eljusson hozzám, írj e-mailt!

2011. június 30., csütörtök

Az orr


Zs. engem eddig csak szemből rajzolt. Most kiderült miért:



Én.: Ez az orrom???
Zs.: Iiigen... Képzeld mindig azt, hogy kisebb!

Magánhangzók

A magánhangzók megjegyzésére szerintem a legegyszerűbb módszer az „autó”, és a „teniszütő” szavak. Ráadásul ezek majd jól jönnek akkor is, amikor a magas, mély magánhangzókról tanulunk.

Egy autó és egy teniszütő képe alá leírta Zs., hogy mely magánhangzók szerepelnek a szóban, és mellé annak a rövid vagy hosszú párját. Azt a magánhangzót, ami konkrétan szerepel a szóban kiemelte színessel. (A kép is ki lesz színezve, amint kedve lesz vagy véget ér a vakáció, mert ugye most szabadság van ;o).)



  
Üresen pdf formátumban letölthető INNEN.

2011. június 29., szerda

Tegnap tovább szárnyalt a fantázia

Így születtek még efféle nyakbavaló csecsebecsék:






És mivel tudjuk, hogy melegben fontos a folyadékpótlás egy kulacs:


2011. június 28., kedd

A vitorla, na meg a szele

Zs. Hercegnők foglalkoztató füzetet lapozgat a szabadidejében. Tudja, hogy utána jön a törölgetés. Csörög az óra, lejárt az idő.

Zs.: Lejárt az idő [mély sóhaj, majd hatásszünet], pedig két hasznos dolgot is csináltam… [hallgatok, mert ugye egyértelmű mire megy ki ez a monológ] olvastam és fejben megoldottam a feladatokat [itt már úgy néz rám, hogy muszáj válaszolnom].

Én: Nagyon ügyes vagy. Most jöhet a harmadik.

Zs.: [Zs. teszteli a vitálkapacitását, majd lemondóan közli] A törölgetés.

Naptündérek születtek…

… miközben verébfiókák bánatosan lebiggyedt csőrrel arra gondoltak:

„Na ebből sem fogunk mi már falatozni a télen!”

Majd megvigasztalja őket az, ha kirepülés után meglátják, hogy maradt még bőven télire is napraforgó.

Legyen szabad addig is bemutatnom Annát:



Valamint nővérét Pannit:


2011. június 25., szombat

Gyerekszáj

Discovery CHANEL A természet csodái
Óriáspolip, a mélység különös lakói című DVD végén hangzott el Zs. szájából:


Ebben a filmben egy polip sem halt meg. Nagyon meg vagyok elégedve.

Varázsfazék, almás-diós pite

Az előzőnél pótoltam a német és angol nyelvű receptet.

A Varázsfazék továbbra is rotyog a háttérben, csak a dokumentáció kicsit döcögős.

A következő receptet Zs. a hűtőről választotta, oda pedig Maci konyhájából került. Annyi csak a változtatás, hogy almás helyett, almás-diósat szoktunk készíteni. A kis Konyha Tündér palánta fényképész babérokra is tör, ezért most az általa készített képekkel illusztrálunk. És most átadom a szót Zs.-nek :).

Hozzávalók

225 g liszt
50 g porcukor
kis csipet só
6 g sütőpor
100 g vaj
1 citrom jégkocka
1 tojás
1 joghurtos kanál tejföl

Alma
Dió
Barnacukor

A száraz dolgokat a vajjal összemorzsoltam, amíg már nem volt közte nagyobb darab vaj. Felütöttem a tojást egy bögrébe, kanállal kivettem a sárgáját és beleraktam a tálba az összemorzsoltakhoz. Hozzá raktam a citrom jégkockát és a tejfölt. A kezemmel tésztát gyúrtam belőle, és a hűtőbe tettem.





Ekkor szóltam neked (már a gépírónak, azaz nekem :)), hogy pucold meg az almát. Utána én legyalultam. Amikor már féltem, hogy elvágom a kezem, megettem a végét.

Szilikonos sütőpapíron körberajzoltam a tepsit, majd megfordítottam, hogy a tészta ne legyen ceruzás. Erre tettem a tésztát, arra meg még egy sütőpapírt. Kinyújtottam, majd a tepsibe raktam, az aljához és a falához nyomkodtam, és megszurkáltam villával. Szórtam rá három marék darált diót és egy marék barna cukrot. Rátettem az almát, majd megint diót és barna cukrot. Kinyújtottam a tetejét is. Kicsit nagyobb lett, azt a széléhez nyomkodtam, ezt is megszurkáltam. A tojásfehérjét villával kevertem, majd egy keveset a tetejére kentem.


Szorzás abakusszal, de nem úgy:)

Körülbelül egy éve, amikor bevásároltuk Zs.-nek a tanuláshoz szükséges eszközöket én feleslegesnek tartottam az abakuszt. A „ne vegyem meg” oldalon szerepelt, hogy nem akartam használni, és annyi pénzért (3.000.-) inkább vettem egyet a Tudomány és játék sorozatból. (Az olcsóbbakat nyeglének találtam, azt meg azért nem vettem meg.)

A nagymama, amikor erről tudomást szerzett, nyomban felháborodott, mert  „abakusz nélkül nem élet az élet” és „olyan nincs, hogy Zs.-nek ne legyen abakusza”. Így rövidesen vett egy porfogót abakuszt.

Ami csak akkor volt kézbe véve, amikor épp port töröltünk. Emiatt, amikor az elsős holmikat csomagoltam el, hogy helyet kapjanak a másodikos cuccok, mintegy véletlenül hozzáfogtam az abakuszt, hogy vele csomagoljam. Ekkor jött azonban a megvilágosodás! Jé ez pont jó a szorzáshoz! Így, majd egy éves porosodás után munkába állt.

Például


Leolvasható az abakuszról, hogy                         7+7+7+7+7=35
                                                                                       57=35




Forgassuk el az abakuszt.

Leolvasható az abakuszról, hogy                5+5+5+5+5+5+5=35
                                                                                       75=35



Az abakuszon én szoktam beállítani a golyókat, és akkor Zs. lejegyzi a füzetbe a fordítás előtti és utáni állapotot is.

Vagy diktálok egy szorzást, és akkor ő állítja be a golyókat.

Az összeadást (amikor már látom, hogy rögzült el fogjuk hagyni).

Magától pedig csinált már olyat, hogy ahogy mondta az egyszeregyet, minden sorban jobbra tolt megfelelő számú golyót.

Ebben a formában gyakorolva a szorzást:

- rögzül, hogy a szorzás nem más, mint ismételt összeadás;
- egyértelművé válik, hogy a szorzás kommutatív (felcserélhető);
- előkészítjük a területszámítást.

2011. június 23., csütörtök

Szorozni tanulás

Mielőtt ilyen nagy témába kezdünk összegyűjtök róla annyi anyagot, amennyit csak tudok és igyekszem magam is kitalálni dolgokat. Ezeknek felét általában fel sem használjuk, de nem sajnálom a rá szánt időt, mert előre nem tudom nekünk mi fog beválni.

Egyébként észrevettem, hogy Zs. másképp gondolkozik, mint ahogy elvárnák. Amíg az „így kell megtanítani” szerint mentünk matekból sokat szenvedtünk mindketten. Amióta kivárom, hogy maga jöjjön rá, a saját esze járása szerint a dolgokra, megy minden, mint a karikacsapás. Tőlem csak az eszközöket kapja, és kiválasztja, amit használni tud. Gondolkoztam már rajta, hogy ettől „puhánnyá” válhat-e, de szerintem, ezzel csak megtanul választani. Később pedig (vagy akár ezzel párhuzamosan, más dolgokban) gyakorolhatja még az „ez van, kezdj vele valamit/boldogulj vele” dolgokat is.

A szorzással egyszer februárban már elindultunk, de félbeszakadt miattam. Zs. azért maga törte a fejét a dolgon, mert nagyon érdekelte. A motiváció pedig az örök kedvenctől, a Nagy Ho-ho-ho-horgásztól származik, megvan a CD sorozat, ami hangjátékként feldolgozza Csukás István könyvét. Ebben a Nagy Horgász kórházba menekül a festés elől, és a gyerekosztályon köt ki. Innen a főnővér küldözgeti mindenféle vizsgálatra. Amikor az Ideges Idegorvosnál köt épp ki, szócsatába keverik vele, és aközben hangzik el a 6x6=36.

Addig forgatta ezt magában míg rájött mi is az a szorzás. Utána nekem adott fel szorzásokat, majd magának gondolt ki.

Pl.: a 9-es sorral kiszámolta, hogy 7x9=63, majd azt mondta: anya kérdezd meg mennyi 7x9.
Megkérdeztem, majd diadalmasan rávágta a megoldást.

Így most ott tart, hogy tudja mi az a szorzás (kezd ráérezni az osztásra), lassan, de kiszámolja a nagyobb szorzatokat teljesen magától.

Amikor letelik a vakáció (nem várunk vele szeptemberig), elkezdjük a szorzást az elejéről.

Én pedig hozom majd a blogra az eszközeinket.

Most három linkajánló:

http://www.multiplication.com/interactive_games.htm (angolul, de Zs. is jól boldogul, aki  pedig németet tanul)

http://egyszervolt.hu/jatek/content2/jatek-szorzotabla.html (magyarul)


http://clubwin.5mp.eu/web.php?a=clubwin&o=dwhSUug536 (letölthető magyar nyelvű program, amit én nem töltöttem le, mert hibás megoldás esetén a "Buta voltam kezdem újra!" feliratú gombra kell kattintani)

Könyvlista, egy kis „az úgy volt”-tal

A bejegyzés annak nyomán született, hogy elgondolkoztattak Marywolf könyves bejegyzései. Ez és ez.

A sikerlistákról az a véleményem, hogy a kínálat írja, nem a kereslet.

Szerintem nem zárja ki egymást a kereszténység és a tündér-, varázsló világ. Zs. úgy gondolja (anélkül, hogy mi ilyet mondtunk volna neki), hogy Isten ajándéka a fantázia, amivel szórakoztathatjuk egymást és magunkat.
Nálunk jár a Nyuszi, de tudja, hogy az igazi ünnep Jézus feltámadása. Karácsonykor pedig kap Jézustól ajándékot. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy amikor az ő születés napja van, akkor ő is ajándékoz másokat, hisz Jézus is ezt teszi.

Azt a véleményt is meg értem, ha egy keresztény szülő, úgy gondolja, hogy rossz irányba viheti a gyerekeket az ilyen történet, de úgy gondolom, hogy olyan esetben, mint Zs. (aki már külön válassza) nem árthat. Így a mi listánkon előfordul olyan könyv is, amelyben Képzelet Világ lakói is szerepelnek.

A könyvek nálunk először egy szülőszűrön mennek át, majd egy gyerekszűrőn. Megkértem Zs.-t sorolja fel a kedvenc könyveit. Nagy hirtelen (a polc előtt állva) ezt diktálta le:


  1. Vitéz Annamária: Tündéri történetek az erdőről
  2. Bálint Ágnes: Mazsola, Mazsola és Tádé, Megint Mazsola, Mi újság a Futrinka utcában, Frakk a macskák réme
  3. Wass Albert: Tavak könyve (sorozat), Erdők könyve (sorozat), Magyar mondák (sorozat)
  4. Marék Veronika: A csúnya kislány, Kippkopp (sorozat), Boribon (sorozat)
  5. Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék; Miau és más Vidám mesék
  6. Macskaiskolában (Mesék kisiskolásoknak)
  7. Olvasókönyv Gárdonyi Géza műveiből
  8. Már tudok olvasni (új sorozat)
  9. Füzesi Zsuzsa: Bagoly mondja verébnek
  10. Tág a világ, versek, mesék
  11. Népmesék az állatokról
  12. Zdeněk Miler – Hana Doskočilová: Vakondos történetek

2011. június 22., szerda

A madáretetés előkészületei

A lustaság és feledékenység szerepel a rossz tulajdonságaim között. Szeretem magam azzal áltatni, hogy a jók között meg szerepel az aktív lelkiismeret.

A rendszeres tevékenységek, a lustaságból és feledékenységből kifolyólag nem az erősségeim. A lelkiismeretem viszont nem engedi, ha elkezdek valami fontosat, ne csináljam végig.

Mint például a madáretetést. Amikor utána olvastam a témának, 2 dolog maradt meg bennem leginkább. 1. az emberek elveszik az életterüket a madaraknak, így cserébe illene etetni őket. 2. ha elkezdem, nem szabad abbahagyni.

Törhettem a fejem, hogy lustául és feledékenyül, hogy lehetne megoldani (értsd: ne kelljen folyton azon izgulni, hogy mikor feledkezem meg róla).

Így ültettünk napraforgókat, amolyan önkiszolgálós étteremként, amely egészen tavaszig kitartott, tehát szépen bevált, ráadásként egész télen át figyelhettük a madarakat.


Miért jövök ezzel elő nyáron?


Mert a napraforgó szemeket csipegető, potyogtató madaraknak köszönhetően idén tavasszal még csak ültetni se kellett a napraforgót. Kétméteres napraforgó erdő termett az udvaron, jó kis játszóteret biztosítva.

Itt az egyik kedvencem, „A szégyellős”:


2011. június 21., kedd

2. osztályos szójegyzék

Második osztályban, az első osztályos szójegyzéket bővítik a második osztályos szójegyzékkel. Az első osztályos szójegyzékről már írtam ITT .

A másodikos szójegyzék pedig letölthető INNEN.

2011. június 20., hétfő

Propeller Nyuszi sok.0

Arra már nem emlékszem honnan ered Zs. hurkapálca báb rajongása, de annyit tudok, hogy régóta tart, és sok hurkapálcát felemészt.

Én nem szeretem, mert ezekkel általában rohangálni támad kedve, és attól lábrángást kapok.

Van azonban egy kivétel: a kezdetek kezdetén, készült egy nyuszi fej. Amiről a nagy mókában kiderült, hogy propellerként is szuperál (rögtön azuán, hogy már mindkét füle le volt konyulva).

Azóta időnként Zs. előállít egy-egy példányt, mert még mindig nem unja.

Engedtessék meg, hogy bemutassam az imént született Propeller Nyuszit:




Ezzel a nyuszival (miután lekonyítottuk a füleit) jó magasra kell nyújtózni, majd elengedni. Ezután, „lepropellerezi magát”. /Esetleg, ha a jelenlévő személy engedékeny hangulatban van, az asztal tetejéről elengedni sokkal izgalmasabb./

2011. június 19., vasárnap

Koppány mesék

A testvérem írt néhány történetet Zs.-nek. Ezek közül mutatok most meg egyet, és örülnék neki, ha leírnátok a véleményeteket.
 Az estike virág születése



Egyszer volt, hol nem volt…

Létezett az idők hajnalán, a kezdetek kezdetén egy hatalmas virágzó rét. A réten a legpompázatosabb virágok nyíltak és a legfinomabb gyümölcsök teremtek. A rétet Gaia a földanya szelleme gondozta és felügyelte, hogy minden a legnagyobb rendben zajlódjon.
Időközben sok apró lény költözött a rétre, manók tündérek és más aprónépség. Gaia nagyon örült nekik, mert így volt kikkel megosztania a természet szépségei által nyújtott örömöket, vidámságot.
A szorgos aprónépség ki is vette a részét a rét növényeinek gondozásából. Ültettek, gyomláltak, locsoltak; elvégeztek minden munkát, amire a rétnek szüksége volt. Az ettől gyönyörűbb lett, mint valaha. Gaia és az aprónépség nagyon elégedetten és boldogan élt.
Egyik tavasszal – amikor már ébredeztek a virágok – megjelent, egy addig ismeretlen tündér a rét fölött röpdösve. Gyönyörű pillangó szárnyai úgy ragyogtak a reggeli napsütésben mintha a nap kishúgai lettek volna. A tündér, röpdösés közben kacagva egy dalt énekelt. A virágok bimbói a dallamra kezdtek el ringatózni.
Az aprónépség összesereglett a rét közepén hallgatni és csodálni az új jövevényt. A tündér lassan és méltóságteljesen leszállt közéjük. Így közelről látszott, hogy a szárnyai halványlila és fehér színben váltakoznak. Az aprónépség nagy szeretettel és gondoskodással összehordott gyorsan sokféle ételt és italt, hogy megvendégeljék a tündért. Került a kis asztalra aszalt gyümölcs, kakaós sütemény, tejberizs és málnaszörp is. A tündér nekilátott és mindent felfalt és megivott. Majd köszönöm és köszönés nélkül elrepült. Mindenki elcsodálkozott, hogy milyen udvariatlan és mogorva ez a tündér. Nem mondta meg a nevét és meg sem köszönte a reggelit!
Napközben az aprónépség szorgalmasan dolgozott, ahogy mindennap, amióta csak beköltöztek a kertbe. Az új tündér, akinek még a nevét se tudták, csak lustálkodott és ásítozott. Persze délben az ebédnél ő volt a legfürgébb, odaállt az üst elé és beleszagolt.
– Mit főztetek? – kérdezte a manókat.
– Gyümölcslevest és sütöttünk hozzá lekváros buktát – felelte a legöregebb manólány, mert ő volt a főszakács.
– Mért kérdezed? Te biztosan nem lehetsz éhes, hiszen egész nap nem dolgoztál, csak lustálkodtál! – folytatta a manószakács.
– De bizony éhes vagyok és eszem is! Megéheztem a sok izgágaságotoktól! – ordította a tündér. A manók összerezzentek, nem voltak hozzászokva a durvasághoz.
Az a szokás a réten, hogy délelőtt dolgoznak, délután pedig játszanak. Sokféle izgalmas és érdekes játékot ismertek az apróságok. Bújócskáztak, kergetőztek, homokvárat építettek, kidobóztak és labdáztak. A tündér nem játszott velük, pedig kedvesen hívták többen is.
– Hagyatok! Nincs kedvem! Fáradt vagyok! – ilyeneket és ehhez hasonlókat felet az őt játszani hívóknak.
Lassan beesteledett, az aprónépség elfáradt a szorgos délelőtti munkában és a délutáni önfeledt játszadozásban. Itt volt az ideje, hogy nyugovóra térjenek. Mindenki elkészítette szépen a fekhelyét mindenki úgy, ahogy szerette. Egyikük fűből vetett ágyat magának, a másik levélből, de akadtak, akik lehullott pipacssziromból. Elalvás előtt még mindenki ivott egy csésze mézes citromfű teát.
A tündér csak ekkor ébredezett a délutáni lustálkodásából. Nagyot ásított miközben a szárnyait igazgatta. Gonosz mosoly jelent meg az arcán, majd megrebbentette szárnyait, hogy a magasba repüljön. Látta, hogy szép lassan mindenki mély álomba szenderül és békésen gondol a holnapi munkára és játékra. Várták a nyugodt álmot, ahol folytathatták az abbahagyott játékokat.
A tündér csendesen felemelkedet a rét fölé, körbetekintet majd gyors iramban ide-oda szálldosott. Felgyorsított és szánt szándékkal nekirepült a virágok bimbóinak. A bimbók fájdalmasan pukkantak egyet, majd lehullottak a földre. A tündér pedig folyamatosan kacagott, miközben újabb és újabb bimbóknak repült neki. A szétpukkadt bimbókból azon a nyáron már nem tudott virág fejlődni, ezért szegényebb lett a rét színvilága.
Miután elfáradt a tündér ő is lefeküdt, mielőtt elaludt arra gondolt, hogy holnap az aprónép úgysem tudja ki tette tönkre a virágokat. Ha megkérdezik tud-e valamit a dologról, majd letagadja.
Hajnalban a napfelkeltével együtt felébredt az aprónépség is. Szinte egyszerre ásítottak, majd nyújtózkodtak egyet. Ekkor észrevették a sok szétpukkadt és lehullott virágbimbót. Gyorsan megtörölték a szemüket, mert nem akarták elhinni ezt a hatalmas pusztítást.
Mi történhetett? Kérdezgették maguktól és egymástól. Talán vihar volt, vagy jégeső esett? Senki sem tudta a választ csak a tündér, de ő mélyen hallgatott. Arra gondolt, milyen buta is ez az aprónépség, mért is foglalkoznak ezek a bimbókkal? Hisz maradt még elég! Kevesebb a virág kevesebb a munka!
Az aprónépség aznap délelőtt szomorúan dolgozott, eltakarították a lehullott bimbókat és próbálták vigasztalni a sérült virágokat. Máskor a kacagásuktól és az éneklésüktől zengett a rét, most pedig búsan sugdolóztak. Délutánra sem lett jobb a hangulatuk, nem volt kedvük játszani, csak leültek körbe és töprengtek mi is történhetett.
Leszállt közéjük a tündér.
– Veletek meg mi van? Mért nem játszotok? Mért nem szaladgáltok? – kérdezte őket. Az egyik manó megszólat:
– Tudhatnád ha akarnád! Te hogyishívják tündér! – A tündét begurult.
– Nem vagyok hogyishívják! Az én nevem Estike tündér! – kiabált még egy kicsit a manókkal, majd odébb repült duzzogni.
Aznap este szomorúan készülődött a lefekvéshez az aprónépség. Még a citromfű teájukba is elfelejtettek mézet tenni, de észre sem vették, annyira búslakodtak. Estike tündér eközben gonoszul figyelte őket. A mai estére még nagyobb pusztítást tervezett. Tövestől akarta kitépni a legkisebb virágokat.
Mire feljött a hold az aprónépség is elszenderedett. Estike tündér csak erre várt. Meglebbentette a szárnyát és kinézte magának az első kis virágot, amit ki akart tépni a földből. Gonoszul mosolygott és már nyújtotta is a kezét, amikor hirtelen valami megrántotta, és erősen fogta a lábánál. Nem eresztette akárhogyan is kapálózott.
Gaia a földanya szelleme fogta meg Estike tündér lábát, hogy megakadályozza a rét élőlényeinek ismételt pusztítását.
– Ki vagy te és, hogy mersz hozzám nyúlni? – üvöltötte Estike tündér, majd keservesen elkezdett sikoltozni.
Az esti hangokhoz nem illő ricsaj egytől egyig felébresztette az aprónépet. Összegyűltek és figyelmesen szemlélték az eseményeket.
Egy idő után mikor Estike tündér belátta, hogy nincs értelme abbahagyta a kiabálást és rúgkapálni is elfelejtett. Ekkor Gaia letette Estikét az aprónép közé a földre és szomorúan kérdezte:
– Mi értelme volt ennek a pusztításnak? Örömödet lelted a bimbók elpusztításában? Akkor is nevettél volna, amikor kitépkeded a kis virágokat a földből?
Estike most először gondolta végig mit is csinált tegnap este és mire is készült ma. Átérezte a megsérült virágok fájdalmát, félelmét és az aprónépség szomorúságát. Ráébredt, hogy mekkora szertettel fogadták, és ő milyen irigy és lusta volt. Bocsánatot akart kérni viselkedéséért és a pusztításért. Érezte azonban, hogy a szavak, az ígéretek nem változtathatnak a dolgokon.
Estike valamilyen módon mindenkép jóvá akarta tenni cselekedeteit és szerette volna kárpótolni a rétet és az aprónépet a szomorúságért, amit okozott.  A többiek csendesen figyelték, tudták, hogy most valami nagyon fontos változás megy végbe Estike lelkében.
Estike felismerte végre mi a különbség a jóság és a gonoszság között. Megértette, hogy mennyivel jobb lehet az aprónépséggel együtt dolgozni és játszani, mint éjjel egyedül rombolni,  pusztítani. Most attól kezdett el félni, hogy a barátság lehetőségét örökre elrontotta az aprónéppel. Már nem magáért aggódott, hanem a közösség egészéért. Szerette volna megváltoztatni a múltat, de tudta ez lehetetlen. A múlt hibái megmaradnak, de a jelen és a jövő tetteivel jóvá kell tenni őket.
Estike nagyon erősen gondolkozott miként tehetné jóvá a pusztítást, amit csinált és mivel vidíthatná fel az aprónépséget. Töprengő kis arcán egyszer csak megjelent a végleges elhatározás ráncocskái. Kitalálta mit kell tennie, és elhatározta, meg is teszi nyomban. Tudta, ha végre valaki rátalál a helyes megoldásra, akkor azt azonnal meg kell valósítani. A helyes megoldás nem mindig könnyű döntés, a halogatása pedig csak egyre nehezebbé teszi.
Estike tündöklő szárnyai egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében lehullottak. A szárnyai nyújtotta szabadságról, a repülésről mondott le. Úgy érezte – és igaza volt – visszaélt a repülés adományával, mivel rosszra használta, ezért önként megvált tőle.
Óvatosan összetekerte a szárnyait, majd félrevonultan az egyik megsérült virág tövében egy kis gödörbe eltemette. Törökülésben leült a gödör fölé és alaposan végiggondolta a tetteit, cselekedeteit amióta a rétre érkezett. Amikor a gondolataiban odaért, hogy milyen durván és mogorván beszélt a kedves aprónéppel elsírta magát. Ezek a könnyek már nem az önzéséből és a beképzeltségéből eredtek, hanem az őszinte megbánásból és szégyenkezésből.
Észre sem vette, hogy a könnyei lassan egy piciny tócsává gyűltek a gödör felett, majd lassan beszívta a föld. Az aprónépség a távolból figyelte, szerettek volna neki segíteni, de tudták Estikének most magányra van szüksége. Egyedül kell szembenéznie a gonosz tetteivel és felkészülnie a testi-lelki megújulásra.
Gaia érezte Estike őszinte megbánását, és az akaratát, hogy ezentúl szeretettel és szorgalommal élje az életét. Gaia elsuttogta azokat a varázsszavakat, amiket a rét születésekor is használt.  Ez a varázslat a természetből és az önzetlen jóérzésből táplálkozik.
Időközben már erősen alkonyodott, de Estike még mindig ott ült ahová a szárnyait eltemette. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki vagy valami megsimogatta az arcát. Felemelte a fejét és egy igazi csodát láthatott. Közvetlenül előtte a kis gödörből egy növény kezdett el kinőni. A levelei súrolták az arcát. Nagy csodálkozva hátralépet úgy figyelte a növényt.
Egy idő után nem nőtt tovább, viszont megjelent rajta sok apró bimbó. Ekkorra már az aprónépség is megérezte a varázslat erejét és ők is a növény köré sereglettek. Egyszerre egy érdekes de nagyon kellemes hangú csettintés hallatszott. Majd apró pukkanások kíséretében kinyíltak a bimbók.
A bimbók helyén sok apró fehér és lila árnyalatú virágok nyíltak ki. Édeskés illatuk fokozatosan az egész rétek belengte. Új virág született! Estike tündér önzetlenül feláldozott szárnyából és az őszinte megbánás könnyeiből. „Nevezzük el Estikének!” kiáltotta szinte egyszerre az egész aprónépség.
Estike tündér nagyon boldog volt. Az aprónépség rögtön elhatározta, hogy egy esti ünnepséget rendeznek. Előszedtek sok finomságot, befőttet, lekvárt, kenyeret és még sok minden mást is. Estike tündér rohant segíteni, ő kente meg mindenkinek a lekváros kenyerét. Miután mindenki jóllakott reggelig táncoltak, ugráltak örömükben az új virág körül.
Az estike virág minden tavasszal kinyílik, és azóta már a szelek szárnyán elkalandozott az egész világba. Ha akarod Neked is lehet egy kis estike virág kerted. De tudnod kell, hogy az estike alkonyatkor virágzik, és azt is tudd, hogy az aprónépség olykor felkerekedik a rétről és felkeresi a világban növő estikéket. Holnap lehet, hogy pont a Tiéd.

Itt a mese vége de ne fuss el véle… tartsd meg emlékezetedben és majdan meséld el a saját gyermekednek.

2011. június 18., szombat

Felelőtlenség

Mindig csodálkoztam azon, ha valaki a gyomtalanításra a tűzgyújtást választotta, vagy a szemét elszállítása helyett a szemét égetést házilag. Kiskoromból vannak emlékeim bajba jutott szomszédokról. Sőt az egyikük annyira megégett, hogy majd egy évet a kórházban töltött.

Most pár utcával odébb akadt egy olyan ember, aki úgy gondolta, hogy ő majd kordában tart egy teleknyi tüzet, szárazságban, 40 fokban. Na persze.

Ha pár nappal ezelőtt történik, akkor Zs. nem csak elméleti példát hozott volna vizsgán, hogy milyen esetben szokás tűzoltót hívni, már ha látjuk a billentyűzetet a füsttől, mert mi most viszonylag távol a tűztől, az orrunkig sem láttunk tőle.

Bár ő saját bevallása szerint, ijedtében a 107-t tárcsázta volna. Remélem van náluk hívásátirányítás…

Másodperc

A Comenius Logo-val most kezdünk igazán komolyan foglalkozni, így előásom a régi cuccaimat a témában.

A kedvenceimet megosztom, hátha segítségül szolgál valakinek.

A mostani az egy rekurzív eljárás (ami nekünk még odébb van).

Másodpercmutató

tanuld mutató

előre 100
várj 1000
tollszín! 15
hátra 100
jobbra 6
mutató

vége


Rövidítve:

tanuld mutató
 e 100
 várj 1000
 tsz! 15
 h 100
 tsz! 0
 j 360 / 60
 mutató
vége


(Ez így egy végtelen ciklus, emiatt csak a STOP gombbal lehet kilépni belőle.)

2011. június 16., csütörtök

Levizsgáztunk!

„Minden jó, ha vége jó!”, lehetne a mottója ennek a vizsgának.

Nagyon az elejéről kezdem ám! :)

Pár hete Zs.-nél találtak valamit, ami lehet „valami”, de könnyen lehet „semmi” is. A „rágd a kefét hetekig” egészségügy, pont a vizsga előtti két napra adott nekünk időpontot. Mintha én nem tudnék simán a vizsga miatt is aggódni, emelkedett a tét.

Hogy ne játszunk kicsiben, még ezt is lehetett fokozni. A. néni (aki eddig Tanító néniként szerepelt itt) kórházba került. Zs. ezen nagyon elkeseredett.

Mire is menne az „i” a pontja nélkül, így az is rákerült. Már a pont az „i”-re. A vizsga előtti éjjel Zs. mindössze 1,5-2 órát aludt! Próbálkoztam én mindennel, hogy alvásra bírjam, még kiabáltam is de semmi. Így hajnalban, amikor útra keltünk, hát nem a legjobb volt a hangulat.

Persze igyekeztem összeszedni magam, és a jobbik énem előkapni. Ebben segített, hogy gólya ifjoncokat látunk fészkekből kikandikálni, és a földeken (amik mellett autóztunk) látott, csodaszép köd. Olyan volt, mint a filmekben.

Nagyon jó volt az is, hogy A. nénit helyettesítő „ismeretlen tanító néni” is Tanító néni, és nem tűzokádó sárkány. Nagyon kedves volt most is mindenki, és ez az iskola tényleg olyan, mint egy nagy család.

A vizsgáról magáról még lehet írok (csak most nagyon fáradt vagyok), amikor megjön az értékelés, most csak annyit írok, hogy ismét mindenkit az érdekelt, mit tudnak a gyerekek.

2011. június 15., szerda

Személyzeti problémák

─ Utálok törölgetni!
(Szerencsére a fülembe sercegett az olaj, így anélkül, hogy átlátszó lett volna mondhattam, hogy tessék.)
─ Tessék?
─ Nem igazán szeretek törölgetni! ─ Finomított mondanivalóján Zs. ─ Szerintem nincs is olyan ember a világon, aki szeretne.
─ Olyan sok ember van, hogy biztos akad közte, aki szeret.
─ Felfogadhatnánk, hogy törölgessen helyettünk.
─ Miből fizessük a bérét?
─ Nem tudom.
─Akkor, amíg kitaláljuk csináljuk magunk.
─ [Sóhaj] Legyen.

2011. június 14., kedd

Comenius Logo, szabályos sokszögek


A teknőcnek az eljárás befejeztével mindig vissza kell térnie a kiindulási helyzetébe!

Annak, hogy egy eljárás jobbra vagy balra forduló e, az összetett alakzatok esetében van jelentősége.


Jobbra forduló eljárások

Balra forduló eljárások

Háromszög
ismételd 3 [előre :a jobbra 360/3]
ism 3 [e :a j 120]
ismételd 3 [előre :a balra 360/3]
ism 3 [e :a b 120]
Négyzet
ismételd 4 [előre :a jobbra 360/4]
ism 4 [e :a j 90]
ismételd 4 [előre :a balra 360/4]
ism 4 [e :a b 90]
Kör
ismételd 360 [előre :a jobbra 360/360]
ism 360 [e :a j 1]

ismételd 360 [előre :a balra 360/360]
ism 360 [e :a b 1]
Adott sugarú kör
ismételd 360 [ előre 3,14 * :r / 180 jobbra 360/360]
ism 360 [ e 3,14 * :r / 180 j 1]

ismételd 360 [ előre 3,14 * :r / 180 balra 360/360]
ism 360 [ e 3,14 * :r / 180 b 1]
Tetszőleges szabályos sokszög
ismételd :z [előre :a jobbra 360/:z]
ism :z [e :a j 360/:z]

ismételd :z [előre :a balra 360/:z]
ism :z [e :a b 360/:z]
 "a": oldalhossz
"z": oldalszám

2011. június 13., hétfő

Katica ismét

Környezetismeretből nincsenek beadandó feladatok, de szorgalmiból azért készítettünk párat, amiket már megmutattam, és még ezt, a katica fejlődéséről.


Letölthető INNEN.

Kislányból nagy(obbacska)lány


A kínkeservesen megnövesztett haját rövidre vágatta.

Másképp kell szólítani, mert ő már nem Zs., hanem … (mondjuk a blogon marad Zs., mert még valaki azt hinné becseréltem e gyerekem egy másikra :))

Fülbevaló kellett hirtelen. Illetve lyuk a fülre, mert fülbevaló az már évek óta van.

És i-re a pont, ez a  kérdés:

„Anya elég nagy vagyok már ahhoz, hogy a neveteken szólítsalak benneteket?”

2011. június 12., vasárnap

Szamócalekvár

Nálunk nem volt szokás a befőzés, amikor már akkora voltam, hogy akár részt is vehettem volna benne, így nagyjából ugyanannyi tapasztalattal álltunk neki (mármint Zs. és én).

Összesen kb 8 órát vett igénybe mindenestől, és közben egy szó sem hangzott el, a „de unalmas”, „mikor lesz már vége” témákban.

Végig minden lépést, ügyesen csinált (az üvegek fejre állításánál küldtem ki, mert azt mondták akkor „szét tud robbanni”(???) az üveg).


Bepakoltuk a mosogató gépbe az üvegeket, a legmagasabb hőfokon elindítottuk. Ezután ecetes vízbe áztattuk, majd folyóvíz alatt kétszer elöblítettük. /Zs.-ben felmerült, hogy ennyi vizet elfolyatni pazarlás. Így felfogtuk a vizet, és Zs. elhordta a virágaira:)/

Alaposan megmostuk a szamócát (addig, hogy már ne legyen a vízben homokszem), majd megmértük. 5 kg lett a 6-ból /eszegettünk na/. Ezt egy 10 literes edényben elkezdtük főzni, 1 kg cukorral, /ami csak a leírásból maradt ki a lekvárból nem :)/.

Amikor már sok leve volt lemertünk belőle (összesen 2 litert), amit szörpként hasznosítunk. /2 dl szörp 8 dl víz és egy citrom jégkocka/.

A vége előtt botmixerrel kicsit mixelte Zs. majd visszatettük a tűzre, amíg tepsibe pakoltuk az üvegeket, és meleg vizet öntöttünk alá, hogy ne repedjenek el.

Zs. először apránként mérte az üvegekbe a lekvárt, majd bátrabban (ennél a résznél legalább egy üvegnyi lecsorgott a befőttes üvegek külső falán ;o)). Celofánt gumizott az üvegek szájára, majd a tetőket is rácsavartuk.

Itt küldtem ki Zs.-t és fejre állítottam az üvegeket.

Visszafordítás után nagyjából megtakarítottuk az üvegeket, és a törölközővel bélelt hűtőtáskába pakoltuk.

2 nap elteltével, kivettük az üvegeket és rendbe szedtük, felcímkéztük őket.



Már fel is bontott egyet Zs. a palacsintához.

2011. június 11., szombat

Érzékszerveink, főbb testrészeink

A következő feladatokat készítettem, ahhoz, hogy átismételjük az elsős környezetismeret testrészek, érzékszervek témáit:






Ehhez segítségünkre volt 

az Első felfedezéseim OPTIKA,
mindenféle zaj forrás (például, kerti madarak, kézre eső tárgyak)
illóolajok, a kert illatai, zöldségek, virágok ...
mindent, ami a kezünk ügyébe esett megtapogattunk
a nyelvünk megfelelő részeire ízeket cseppentettünk.


2011. június 10., péntek

Varázsfazék, palacsinta.

Elkezdtük hamarabb a programot, olyan lelkes lett Zs., amikor felvetettem neki. Időnk van rá, végül is miért ne? :)

Az első recept a palacsinta. A társasjátékhoz tartozó recept (magyar, német, angol nyelvű), bár nem ezt a receptet használta fel Zs., a német, angol receptek miatt teszem közzé.





A palacsintákat egy „mini” serpenyőben sütötte ki, mert ki tudja miért, de nehezen boldogult az öntött vassal. :)
Azt a receptet használta fel, ami mellet már sokat kuktáskodott. Következzék a recept, egy hétéves szájából.

Kell hozzá

2 tojás
csipet só
100 g liszt (101 lett, de az belefér)
2,5 dl tej
1 evőkanál olaj

A 2 tojást felütjük, pohárba, egyenként. Belerakjuk a lisztet. Utána egy kevés tejet öntünk hozzá. Olyanra keverjük, hogy ne legyen csomós. Mindig kevés tejet adunk hozzá, addig-addig, míg el nem fogy. A vége felé, amikor már folyni kezd lehet több a tej. Azután hagyjuk állni 15 percig.

Miután eltelt a 15 perc visszamegyünk a konyhába és meggyújtjuk a gázt, majd olajat teszünk a tésztába. A többit már mindenki tudja. [A gépíró kisasszony ennél a résznél közbeszúrta, hogy szerinte nem így kellene befejezni a receptet. Így Kedves Mindenki, hiába tudjátok, a recept folytatódik az olaj hozzáadásától :)]

… olajat teszünk a tésztába és elkeverjük. Merőkanállal felveszünk egy kis tésztát, ráöntjük a sütőre, és forgatni kezdjük, amíg folyik, ám amikor már nem folyik és vannak még lyukak, akkor még rakunk hozzá tésztát.

Hagyjuk egy kicsit sülni. Egy idő után alánézünk, ha jó, megfordítjuk. Várunk egy kicsit, és megnézzük ez az oldal is jó e. Ha jó, tányérra csúsztatjuk, megkenjük lekvárral és feltekerjük.



A palacsintákat a szabad ég alatt kellett elfogyasztani, és ígéretet tett rá, hogy hetente megismételjük:) 

2011. június 9., csütörtök

Kommentár nélkül…

… egy egyperces.

SZEREPLŐK:

Kislány, akiről nyilvánvaló, hogy iskoláskorú (a magassága miatt még idősebbnek is nézik a koránál általában).

Anya, aki az eszméletvesztés határán van, mert Kislányon épp két lyukat készülnek ütni, igaz a saját kívánságára.

Lyukütő védőnő

HELYSZÍN: Orvosi rendelő

IDŐ: Tanítási idő alatt.

Lyv: Iskolás vagy?
Kl: Igen, magántanuló.
Lyv, Anyához: Ez valami waldorfos dolog?
Anya: Nem.
Lyv: Akkor nem akarja közösségbe engedni a gyerekét?
Anya: Dehogynem!
Lyv: Tanár jár hozzá minden nap?
Anya: Egyelőre elboldogulok magam is.

Ennél a résznél Lyv-t leköti a lyukütés, majd a piszkos anyagiak. Anya nem adva lehetőséget újabb kérdésre, lelép ebédet főzni. Annak legalább biztos van értelme.

2011. június 8., szerda

Medárd napja, június 8.

Ha ezen a napon esik, akkor negyven napig esik, ha nem, ennyi ideig lesz száraz idő. A bukovinai magyarok szerint e napon kezdődött a bibliai özönvíz.

Ma esett, így nagy bajban vagyok, mivel jóval több, mint 10 úszótanfolyammal a hátam mögött, még mindig nem tudok úszni. Viszont kiválóan lebegek! ;o)

Csoóri Sándor
Medárdi Eső
Medárd nekünk megártott,
alaposan bemártott,
három hete csak zuhog,
ázik a bab s a murok,
petrezselyem zöldje is
és a holtak földje is.
Ázik, ázik a búza,
fejét a víz lehúzza,
beillene zsenge nádnak:
bokán fölül vízben állhat.
Medárd, Medárd, habókos,
hol a selyemlepke most?
Hol a futó gyíkocskák
kik a kertem csíkozták?
És a fácánkakas hol
prüszköl, krákol, gyalogol?
Esik, esik, csak esik
kisestétől reggelig,
mintha csőrepedés volna
fönt az űrben, s reánk folyna:
vagy mintha egy szálló tenger
vándorolna fölöttünk el,
s hullatná a fölösleget,
eláztatva földet, eget.

Ötletkaptár, kérés


Jó pár napunk van még a vizsgáig, így arra gondoltam, többek között, a még nem illusztrált versekhez is készíthetnénk valamit, de sajnos nem akar jönni az ötlet. Ebben kérném a segítségeteket. Az alábbi versekhez  kellenének ötletek.



Gazdag Erzsi
A kis kakas rézgarasa
Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
„Búzát adjál, ne garast!”
Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.


Udud István
Farsang
Ettyem-pettyem pitypalára,
öltözzünk fel maskarába!
Csiribiri bunda, rókamái,
virradatig áll a bál.
Belépődíj három tallér,
nem sajnálja a gavallér.
Csiribiri bunda, rókamái,
virradatig áll a bál.
Seprűvel ropja a partvis,
dúdol a fülébe dalt is.
Csiribiri bunda, rókamái,
virradatig áll a bál.


Drégely László
Tavasz hívása

Sándor, József, Benedek,
vártunk rátok eleget,
sok volt már a télből,
hóból, hideg szélből –
hozzatok meleget,
zöldellő rügyeket,
madár dala szálljon,
lepke táncot járjon,
süssél nap, fényes nap,
hozz meleget mindennap!


Donkó László
Tavasz éke…

Barkabontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.


Osvát Erzsébet
A megtréfált fűzfák
Hosszúhajú fűzfák
tó tükrébe néznek.
Dalol nekik az víz:
Szépek vagytok, szépek.
De jön a szélvihar,
nevet a fűzfákon.
No ezeket biz’ én
menten megtréfálom!
Odafut, a fűzfák
bólogatnak büszkén,
de hajukat a szél
felborzolja tüstént.


Drégely László
Bolhavásár

Aki fürge,
mint egy ürge
jöjjön ide
csütörtökre,
akkor lesz itt
bolhavásár;
minden egyes
kutyaháznál.
Olcsón adják,
csont az ára,
az se baj, ha
le van rágva.

- Kikiáltónk
Bodros Bodri,
neki kell a
csontot hozni!


Sarkady Sándor
Gólyahír

– Mi szél hozott, kis futár?
– Nem szél hozott, napsugár.
– Kedves gazdád ki lehet?
– Fűnevelő kikelet.
– S mi a jó hír aranyom?
– Sárgulhat a kalapom!
– Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!



Sarkady Sándor
Zápor

Csepp, csepp, csepereg,
villan, csattan, megered;
záporfüggöny, zuhatag –
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment – jót esett:
Fűnek, fának jólesett.


Megmutatom a kész versek közül (amit nagyjából sikerült lefotózni), hogy lássátok körülbelül mit szeretnénk.








2011. június 7., kedd

Nyári programok

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen nyáron átívelő programokkal szórakoztassuk magunkat.

Az egyik ilyen programunk a Varázsfazék nevet kapta, az alábbi társasjátékról.




Karácsonykor varázsolta (hehe) elő a nagymama, így kétszer is nagy örömöt okozott már ez a játék. Egyszer nekem kiskoromban és most Zs.-nek.

Sok jó tulajdonságának egyike, hogy a benne szereplő receptek németül és angolul is szerepelnek a lapon, tehát később nyelvtanuláshoz is használhatjuk.

A program lényege pedig, hogy Zs. elkészíti saját receptkönyvét.

Kiválaszt egy receptet, kap egy erszényt (némi ráhagyással), bevásárol(, esetleg alkalmaz engem kuktának), majd elkészíti az ételt.

Utána begépeli/leírja a receptet, és azt, amit még hozzá akar fűzni.

Az első recepttel a vizsga utáni héten jelentkezünk.

2011. június 5., vasárnap

Összeadás

Ezt még Zs.-nek készítettem, hogy ne legyen olyan egyhangú a számolás.


INNEN letölthető pdf formátumban (javított 2.0).
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...