Mi kellett ahhoz, hogy

3.250 grammból - 39.000 gramm,

51 centiméterből - 154 centiméter,

dús feketéből - még dúsabb szőke,

érdeklődő feketéből - még érdeklőbb kékeszöld,

legyen?

Hát 11 szuper év!

Boldog szülinapot!!

Szülinapi szépítés

Furán vagyok bekötve tudom, de amikor a Tízévesnek készített szülinapi ajándék ( ITT, ITT és ITT) a célegyenesben defektet kapott, nem az jutott eszembe, hogy jó, akkor veszek egy új cipzárt és megvarrom azzal. Hanem az, hogy gyorsan kell egy új ajándék, ami kerek, tehát önmagában is teljes, nem olyan mint egy társas tároló nélkül. Az amigurmi a Jolly Joker, mindig sikert arat. Így született meg Penelope a játékmackó.

Stampedli

Nem, nem a 3* cl-es pálinka. Hanem egy játék, ami gyerekeknek jó móka, felnőtteknek pedig tánc az idegeiken, mert a gyerekek nem tudják mikor kell abbahagyni… ;o)

A szabály: ha véletlenül egyszerre mondanak valamit, akkor az együttmondók közül annak lesz szerencséje illetve győz, aki előbb ér hozzá a másikhoz, és mondja azt, hogy stampedli.

Zs. már eléggé belehergelte magát a játékba, folyton stampedlizne. Tanulás közben, elég gyakran kiszámítható mit fogok mondani/kérdezni, így Zs. rákapott, hogy szavakat közbeszúr, majd jön a stampedli. Így történt, hogy tegnap majdnem kiszúrta a szemem ceruzával. Én meg persze rögtön megtiltottam, hogy tanulás közben stampedlizzen.

Erre ma hozza a matek feladatsort, hogy nem ért valamit. Segítettem és közben véletlenül egyszerre mondtunk valamit. Vártam, hogy lesz e stampedli. Semmi. Majd pár perc múlva (amikor már a feladatokat ellenőriztem) éreztem, hogy óvatosan az oldalamhoz ér, és a szemem sarkából láttam, hogy mozog a szája némán.

- Stampedli?

- [némiképp pironkodva] Igen, anya...

Mi ebből a tanulság? A stampedli minden formájában függőséget okozhat! Tessen vele vigyázni!:o)

*Mama szerint 5 cl, de most rákerestem és csak 3. Nem hiába Mama a legtelhetetlenebb a családban:)

Slukk, a kutya

Gyakran ér az a vád a család részéről, hogy meleg helyzetekben én biztos elveszíteném a fejem, míg a család többi felnőttje mindig, minden helyzetben a magaslaton foglal helyet.

A másik vád, hogy folyton túlgondolkozom a dolgokat. Például a kutya dolgot. Én gyerekkori eseményeknek köszönhetően nagyon félek a kutyáktól, erre most olyan környéken lakunk, ahol a gazdák mindenféle rendű, rangú és méretű kutyáikat szabadon hagyják kószálni, mert nem bánt… Csak játszani akar… Na persze! Vagy csak én nem látom meg a játékosságot a mellettem vadul csaholva futó dögökben kutyákban.

Így Zs.-vel osztályozni kezdtük a kutyákat. Melyik az amelyiket, ha összefutunk vele el lehet tántorítani a támadástól, és melyik az, amelyiket ha meglátjuk, húzzuk be fülünket farkunkat, képzeljük magunkat láthatatlannak és véletlenül se kezdjünk futásba.

Mondjuk különösen hat a törékeny Zs., amint felnőtt férfiakat megszégyenítő hangszínnel és hangerővel ordítja, az őt épp bicikliről leszedni kívánkozó kutyának, hogy „Takarodj!”, de hatni szokott.

Slukk is egy kutyaismerősünk, de őt még csak kerítésen keresztül láttuk. Úgy is elég ijesztő, mert a derekamig ér (és elég magas vagyok nőnek). El lehet képzelni mit éreztünk, amikor kapun kívül futottunk össze vele. Zs., Mama és én.

Mama, az első bekezdésben emlegetett helyzet magaslatáról lazán összeomlott, és prédának állva sipítozni és futni kezdett. Amit nem is bántam volna (már, hogy magára vonja a kutya figyelmét), ha nem Zs.-t maga után húzva teszi ezt. Itt kénytelen voltam a kutya és közéjük „vetni magam”. Szerencsére rögtön én lettem érdekes a dög számára.

Miközben latolgattam, hogy vajon hősi halált halok-e, vagy a szívem visz el menten, éreztem, hogy a kutya jó mélyen beleszippant a hátsómba*. Közben volt okom elégedettséget is érezni: a szemmel láthatóan ijedt, borzasztóan sápadt 8 éves megőrizte az önuralmát, és okította Mamát, hogy „Ne fusson, ne sápítozzon, és legalább látszólag őrizze meg a nyugalmát.” „Ne legyél préda!”

Míg Mama elvégezte Zs. gyorstalpalóját, Slukk befejezte az én alapos orra vételezésemet, és el is vesztette érdeklődését az irányunkba.

Ja és el ne felejtsem hangsúlyozni: Zs.-vel úgy érezzük, igenis van helyünk azon a bizonyos magaslaton!

;o)

*Innen a neve:).

Tavaszra fel!

Már egy ideje érezzük a tavaszt a levegőben (legalábbis érezni véljük :o)), de mai nap más volt. A verebeink a fészekrakó, ragadozó kémlelő poszton időztek, hangnemet is váltottak. Mindezt párosan!

Na és a macskánk, aki nem egyszer az életemre tört már, ő is tavaszi hangulatba jött:

Még szerencse, hogy ivartalanítva van, mert olyan sok kandúr köröz erre, hogy tuti nagyivá tenne.

Kisvárosi lányok a nagy fővárosban…

… rettentően tudnak olyan dolgoknak örülni, ami az ottani embereknek szemmel láthatóan hétköznapiak. Például:

Mozgólépcsők. Na azok aztán igazi csuda dolgok. Főleg, ha cifrázzák őket. Például akadt olyan, ami, ha ráléptünk gyorsított, és olyan is, ami csak egy lejtő volt.

Pénztárak. Belefutottunk olyan kasszába, amihez nem járt pénztáros. Jó sok időt babráltunk vele, de végül sikerült. Annyira belemelegedtünk, hogy gyorsan ki is próbáltuk a kézpénzes és bankkártyás fizetést is. Mind a ketten (Mama ebben e mókában nem volt hajlandó részt venni, egy véletlenül üresen talált padon lazsált inkább). Elég furcsa volt, hogy egy gép utasítgat :o).

Télen fagyiztunk, mert a túlfűtött plázában azt is lehet következmény nélkül.

Valamint belebotlottunk (egy könyvesboltban???) szívem régi vágyába (a tegnap említett nagy öröm).

Zs. szerint azért kellett erre ennyit várnom, hogy megszülessen a házi változat. :)

A jelmez...

... tegnap éjjel végleges formát öltött, és ma kipróbáltatott.

Először nagyon nagy lendülettel ugrottam neki, habos-babos jelmez lebegett a szemeink előtt, de ez idővel a képességeinkhez és a beszerezhető anyagokhoz szelídült.

Amikor anyagot mentünk választani tüll lebegett a szemeink előtt, meg amolyan hercegnős szépségek, de nem volt nekünk tetsző anyag, így csak lézengtünk az üzletben, ahonnan csoda, hogy nem dobtak ki, annyit tanácstalankodtunk. Végül a sarokban bukkantam egy szép esésű, nekünk nagyon tetsző árnyalatú zöld, fogalmam_sincs_hogy nevezik_anyagra. 200 Ft volt métere meg is vettük mindet, mert Zs. leendő_új szobájába (a tavasz közeledtével ránk tört, hogy átrendezzük az otthonunk praktikusabbra) úgy gondoltuk ebből kell sötétítő függönyt varratni.

Megvolt az anyag, a virágok meg eleve az ötlet magvai voltak, így már csak azt kellett kitalálni, hogyan varrjunk ebből jelmezt, úgy, hogy egyikünk sem tud varrni, és még a „Hogyan vágjuk ki a nyakrészt” is komoly problémának tűnt. Amikor már nem volt idő gondolkozni rajta eszembe jutott, hogy hoztam a boltba brosstű alapokat, na majd azzal összefogatom mindkét oldalon 3-mal, amire virágot ragasztunk. Gyorsan hívtam is K.-t, hogy ugye nem adta el? A frászt hozta rám, mert azt mondta, de lehet…

Szerencsére volt még hat, így megvolt a jelmez alapja 5 perc alatt, már csak díszíteni kellett. Először a gombokkal akartuk az anyaghoz varrni a virágokat. Ebből hamar megjöttünk, és inkább a ragasztó pisztolyt töltöttük csőre…

Amikor ezzel is megvoltunk, még kevésnek tűnt, hiába ment már el ekkor több délelőttünk is a jelmezre, törhettük a fejünket mi kell egy tündérnek és mit tudunk megvalósítani. /Még a tanulás is háttérbe szorult a hétre (bár a négyes szorzó/bennfoglaló táblában profi lett Zs., mert ugye virágonként 4 szirom…)/

Kiegészítőnek fejpánt és varázspálca lett a nyerő. A fejpánt az nagyon egyszerű, csak zöld filccsíkot varrtunk össze, és virágokat ragasztottunk rá. A varázspálca… nos abból született pár, mert folyton eltörtem (rossz helyre pakolás következtében). Majd eszembe jutott, hogy van egy chips-es hengerünk, ha abban szállítjuk nem lesz gond.

Pont ma reggelre lettünk meg, így Zs, teljes Tavasztündér formájában jelenhetett meg a Kolompos együttes farsangi mulattságán, amire saját költésű versikével készült (nekem is volt két sorom benne, de láttam az arcán, hogy nem az igazi, így nagylelkűen hagytam, hogy kihúzza :o))

Tavasztündér én vagyok,

fagyot bizony nem hagyok!

Elszórok sok virágot,

s adok nekik illatot.

Elzavarom a telet,

s adok fáknak rügyeket.

No és a bejegyzés tárgya képekben:

Na és a jelmez mulatozás közben:

A vízszintes és én

Tegnap gyanútlanul nekiindultam, hogy az udvari szelektívhulladék gyűjtőnkbe kivigyem az odavalókat. Csak egy pulcsit kaptam fel és papucsot (mit nekem 30 centis hó, mínusz 15 fok). Alig tettem pár lépést, amikor észleltem, hogy a korábbi függőleges helyzetemet vízszintesre cseréltem, és rettenetesen cseng bal fülem. Esés közben ugyanis a bal vállammal fültövön teremtettem magam.

Kicsit heverésztem, közben gyorsan felmértem az állapotom, hogy a fülemen kívül fáj e valami. Ezen kívül csak annyi elváltozást észleltem az állapotomban, hogy elszegődhettem volna hóembernek.

Megnyugodtam, hogy egy átöltözéssel olcsón megúsztam. Na persze. Ma reggel arra ébredtem, hogy a hátsóm és jobb oldalon a vállam és nyakam rettenetesen sajog. Először a nyakon, vállon csodálkoztam, de aztán rájöttem, hogy akkor ránthattam meg, amikor kecsesen a bal vállamra billentettem a fejem a fülesért. Így most alig birok mozogni. Pont ma, amikor Zs.-nek meg van ígérve, hogy szánkóval megyünk a városba. De én kemény nő vagyok, megoldom ezt is.

Szólok a mamának, hogy húzzon be mindkettőnket ;o)

Gyerekszáj

Zs. ma még a kakas előtt kukorékolt. Ilyenkor veszem elő azt, a születése óta kifejlesztett képességem, hogy álmomban is tudok helyesen válaszolni eldöntendő kérdésekre. Így ezekre a hajnalokra tökéletes játék a barkóba. Már, ha jól kérdez a gyerek:

- Nő vagy férfi?
- Ne így kérdezd!
- Néni vagy bácsi?

Ceruzatartó pikk-pakk

Néhány ceruzatartóra lett szükségünk, így a környezetismeret ismétlésébe belefáradt Zs. úgy gondolta ennek barkácsolásával fog kikapcsolódni. Menetközben eszébe jutott, hogy dokumentálni is akarja. Egy saját blogban. Amit persze én nem fogok egyelőre hagyni, azonban a kompromisszumra mindig nyitott vagyok, így hamarosan (vizsga után) társszerzők leszünk. Kíváncsian várom, bírja e majd lendülettel :).

Visszatérve, az eredendő mondandónkra jöjjön a ceruzatartó:

Egy konzervdobozt Zs. barnára mázolt, majd míg száradt kiválasztott egy filcfigurát, ami „megy majd a barnához”.

Amikor megpróbálta felragasztani, az minduntalan levetette magát a dobozról, így Zs. kénytelen volt gúzsba kötni a ragasztó száradásáig.

Végül pedig a sebtében megpakolt ceruzatartó, háttérben zöldellő - talán holnapra kész - környezetismeret lapozóval.

Településünk lapozó

Ezt a lapozót nem tudom elküldeni, mert a nagyobb része helyi kiadványokból lett kivágva, így nincs meg a gépemen. A településekről kiadványokat például a Tourinform irodákban lehet beszerezni.

Zs. a Környezetünk titkai 2. című könyvből tanul. Az első benyomásom az volt róla, hogy „ezzel hamar megleszünk, lehetne több is”. Amikor elkezdtük feldolgozni kiderült, hogy nem is annyira.

A településről szóló fejezethez mire mindent körbejártunk, kipróbáltunk a lábunk is lejártuk/tekertük, és volt, ami nekem is új volt pl.: nem is egy, hanem 2 patakkal büszkélkedhetünk.

Most már úgy gondolom, hogy a könyv nagyon is jól teszi, hogy a gyökerek ápolásával is törődik, még ha úgy is teszi, hogy valamelyest háttérbe szorulnak a rovarok, erdei állatok, … Lesz még arra idő bőven.

Amit tapasztaltunk vázlatosan lapozóba foglaltuk (itt-ott még hiányzik a felirat:)).

A borítóra került, hogy mi is ez, a város címere, valamint a ceglédi kistérség térképe.

A következő oldalon elhelyeztük Ceglédet Magyarország térképén, szó esik a felszínéről, természetes vizeiről és vízellátásáról.

A következő oldalon ismét felhasználtunk egy kistérségi térképet, aminek segítségével megállapítottuk, hogy melyek is a szomszédos települések.

Alatta pedig egy kiskönyv van a helyi természeti kincsekkel (gyurgyalag, pókbangó, kosbor, ...) és a helyi tömegközlekedési eszközök.

A harmadik oldalra a városháza, és a templomok kerültek.

Végül a középületeket soroltuk be: művelődésünket-, ellátásunkat, egészségünket szolgálja, és az emlékhelyekről készült egy kis leporelló.

A lapozóhoz pedig javarészt az évek alatt Mamánál összegyűlt városról készült kiadványokat szabdalta szét Zs., és újabbakat is beszerzett a Tourinform irodában.

Korcsolyázni jó!

Már annak, aki tud. Én pedig örömmel jelenthetem Zs. már a korcsolyázók táborát erősíti, a családból egyedüliként. (Bár a Papa váltig állítja, hogy ő is klubtag, nem volt hajlandó szemléltetni.).

Azért nem írtam még erről, mert a kezdet finoman szólva sem volt biztató. Az oktató első alkalommal azt mondta, hogy forduljon helyben maga körül párat, az maximum öt perc, majd elkezdhet lépdelni, csúszni tanulni. Jó hosszú öt perc volt, mert 4 alkalomig tartott, izgalmasabbá téve olyan esésekkel, hogy a sikitófrász kerülgetett. Mert persze elesni hanyatt kell, lehetőleg úgy, hogy a tarkónkat/fejünket az oldalsó falba (palánkba?) verjük be. Szimplán térdre/hasra nem lehet.

Többen megszólítottak, hogy minek kínzom a gyereket, olyan elkeseredett arcot vág. Én meg persze magyaráztam, hogy ez nem az elkeseredett fizimiskája, hanem a nagyon_elszánt/csak_azért_is. Bár az ilyen jellegű nagyon akarásról nekem Móricz Zsigmond, Tragédia című novellája jut mindig eszembe…

Az ötödik alkalommal megtört a jég! elkapta a fonalat, és látványosan fejlődött. Egészen addig, amíg már bátran félre mert nézni és meglátta, hogy a „nagyok” milyen gyorsan haladnak és milyen csodás mutatványokra képesek. Az utánzásnak persze nem lett jó vége, de legalább a tarkó/fej helyett csak a lábakon esett folt. Párszor felhördült a közönség, hogy biztos csontja tört, ahogy maga alá fordult egynémely végtagja, de szerencsére T. néni (a balett tanár) gondoskodik arról, hogy Zs. hajlékonysága karban legyen tartva, így ezekből is csak lila foltok lettek. Némi anyai szemöldökráncolás után Zs. önuralmat tanúsított, és a kiadott gyakorolni valóval is megelégedett, a cifraságok helyett.

Mára (a tanfolyam végére) Zs. már magáénak tudhat egy legálisan elsajátított cifraságot: az egy lábon történő siklást.

Szokás szerint, minden jó, ha vége jó! :o)

Kisütötték, hogy kisütöttük. Cserébe éljünk vele :).

Jó pár hete olvastam Zs. National Geographic Kids-ében erről. Rágtam is a molos alkalmazottak fülét, sőt Mamát is rájuk uszítottam, de csak mostanra lett ilyen flakonunk. (Gondolom úgy voltak vele, hogy nekik az ásványvizes flakonba is megfelel a használt sütőolajunk, mit strapáljuk magunkat :))

Na, de konkrétabban.

Elég rég gyűjti a Mol a használt sütőolajat, de egy ideje külön gyűjtőedényt is adnak hozzá. Jelesül:

Ha szeretnél ilyen praktikus 2 l-es edénybe szelektíven gyűjteni az olajat, tessék elfáradni a MOL kúthoz (nálunk kértek érte egy kevés már használt olajat) és adnak. Ebben pedig két literenként leadhatod náluk.

ITT OLVASHATOK RÓLABŐVEBBEN.

LY/J-ről ez is, az is.

Nyelvtanból most a fő téma a LY/J. Undok egy dolog, már ha Zs.-t kérdezitek.

A gimiben, a magyar tanárom azt mondta, hogy régen különböző módon ejtették a LY/J-t, és az igazgatóhelyettes olyan vidékről származik (sajnos nem emlékszem honnan), hogy ő még úgy tanult meg beszélni, hogy különböző módon ejtette. Igaz már „levetkőzte” (ő is magyar tanár volt), de a kíváncsiskodó diákoknak tart bemutatót, akár a folyosón.

„Szabályokról”

J: minden, ami a hűtőben van. Vagy mégsem… Készítettünk egy nagy hűtőt (keménypapír félbehajtva, polcok belerajzolva, kívülről meg a fogantyú. A fedőlap felül bevágva, hogy külön nyíljon a fagyasztó). Majd elkezdtük megtölteni reklámújságokból kivágott hűtős dolgokkal. Szépen telt a hűtő, amikor is Zs. felkiáltott: „PULYKAHÚS! Az nem is j anya!” Akkor legyen inkább

J: minden, tejtermék. Lapozgat, vagdos, ragaszt, majd felkiált ismét: „GOMOLYATÚRÓ. Tejtermék és mégis LY.” ööö

Mindenesetre egy kicsit rágyúrtunk Zs. kritikus gondolkodására ;o)

Játék

A leghatékonyabb megjegyzős játékunkat az a helyzet szülte, hogy a városba menet (több, mint 8 km) Zs. egyszer csak bejelentett, hogy olyan álmos, hogy attól tart elalszik és leesik a bicikliről, de a balettról nem akar lemondani. Nem tudtam, hogy ez most csak szimpla túlzás vagy tényleg ennyire fáradt. Így úgy döntöttem versenyt hirdetek, hogy szóval tartsam.

A szabály: Ki tud több „LY”-s szót mondani. Ha valaki „J”-s szót mond az egy pont levonás. Addig tart, Amíg csak „LY”-s szó van a tarsolyban (hihi). Zs. tréningezni is szokta magát a nyelvtankönyv végében lévő szószedettből.

Gyakran megesik velem, hogy sikerül lenulláznom a pontjaimat ;o), mert bedobok olyanokat, hogy dió, tea, pióca, … na meg „J”-s szavakat.

Könyvajánló

Könyvajánló is jut az „ez is az is”-be: Bosnyák Viktória, A sirály a király? Az írónő úgy szövi a történetet, hogy sok-sok LY/J-vel legyen dolgunk, de mégsem érződik erőltetnek. Na és persze ezt is használja Zs. az edzések során.

A hűség az smafu?

Eddig nem igazán törődtem a kötelező biztosítással, hagytam, hogy Mama kaparja ki a gesztenyét.

Mivel azonban példát szeretnék mutatni Zs.-nek, aki már a számlásdiban is részt vesz, gondoltam együtt utánajárunk. Meglepődtem, hogy némi hűtlenkedéssel tényleg jelentős összeget lehet spórolni.

Csak én látom úgy, hogy ez a hozzáállás nagyon rossz üzenetet közvetít?

Ki tudja azt előre?

─       Reggeli összebújás közben megkérdeztem:

─       Ma egész nap szót fogsz fogadni?*

─       Nem tudom.

─       Nem egészen erre a válaszra számítottam.

─       [Értetlenül, hogy vajon mi bajom a válasszal, megmagyarázza] A végén csattan az ostor**.

─       Ezzel mit akarsz mondani?

─       Hogy csak este fog kiderülni.

*Azért merült fel bennem, mert mostanában ezzel gondjaink vannak.

**Amint ebből is látszik, még mindig dobogós könyv Zs.-nél a Bagoly mondja verébnek...

A centiről, de nem matekosan :)

Kiskoromban utaztunk valahova vonattal, amikor víg kedélyű katonákba botlottunk, akik valamit dobáltak. Mikor beértünk a dobálás helyét láttam, hogy „Jé ez olyan valami, ami (akkor még nem)Mama varrógép fiókjában van.” (akkor még nem)Papa meg sztorizgatásba kezdett. Így tudtam meg mit is jelent a centit vágni. Ez most onnan jutott eszembe, hogy ma meg katonák helyett EBBE botlottam bele.

Zs. már nagyon régóta naptáron számlálja a napokat fontos eseményekig, így arra gondoltam biztos örülni fog ennek a módinak is. Gyorsan készítettem is egyet a következő fontos eseményhez:

A nagy eseményig, minden este levágunk egy számot. (Most egy kicsit kapkodtam, de biztos készül még egyénibb változatban is.)

Mikor máskor…

… jöhetne a népszámláló biztos, mint amikor felütötte a fejét nálunk a rotavírus. Halmokban áll a mosnivaló, mert Zs. úgy gondolta, mit neki odakészített lavór, majd ő kiviszi a mosdóba a gyomortartalmát, hogy anyának ne legyen annyi dolga. Így csak három helységben kell szőnyeget tisztítanom és kettőben a falat. Na meg némi ágyneműt, és ruházatot.

Ennél a pontnál érkezett meg a népszámláló. Hogy még szerencsétlenebbnek érezzem magam, egy nagyon csinos, tipp-topp nő. Én meg… hát mit mondhatnék… az első kezembe eső mackó, póló (minek kiöltözni szőnyegsikáláshoz alapon), és persze még a fésűt is hanyagoltam. Csak a vasorr hiányzott az összképhez.

De legalább lajstromba vagyunk véve!

Papa kipipálva

Már a karácsonyi csináld magad listán. Megkérdeztük, ha kapna egy mobiltartót milyen színűnek örülne és milyen mintának. Azt mondta sötétkéknek, tulipánnnal. Ezután Zs. alkalmazott egy jedi elmetrükköt és közölte, hogy: Papa ezt most felejtsd el karácsonyig. ;o)

Én horgoltam, Zs. díszített kevéske segítséggel.

Játszottunk és nekünk kedvezett a szerencse

Alig negyedórája dobta be a postás ÉvaLéna ügyes kezei által varrt tök táskát, Zs. már meg is pakolta a „Mindenhova visszük, nehogy bárhol unatkozzunk” játékokkal.

Köszönjük szépen ÉvaLéna!