Triumphator CRN2

Tesóm vett egy mechanikus számológépet. Mivel anno a szakdolgozatomban megemlítésre kerültek, simán éreztem az elvárást, hogy nekem ezt kapásból használnom kellene. ;o)

Mit tagadjam, nem ment kapásból, sőt hetekig hozzá se szagoltunk, mert a vizsgák... Aztán pár napja egy este nagy levegőt vettünk, és nekiálltunk kitapasztalni, mivel Google adta a titokzatost (ritkán jön rá, így elnézzük neki). Már mindent tudunk.  Na jó, majdnem. A Minek nevezzelek még hátra van, mert a suliban csak nem mutathatom be úgy, hogy akkor most ezt az izét megtekerem párszor, aztán ezen az izén látszik az eredmény, emezzel az izével lenullázzuk... Hát nem? Mondjuk ez a kisebbik gond. Ami már bosszantó, hogy nem tudjuk mit akarnak ezzel a gombbal:

Tizenegy ma felkiáltott, hogy rájött. Csillogó szemekkel várakozón tekintettem rá, amikor kaján vigyorral közölte: R, mint rejtély. Teljesen világos. Az hát büdös kölke. :) Amint ennek a végére járunk, hozzuk a működéséről szóló bejegyzést.

Hálátlan banda

Évek óta töröm magam, hogy szalagos fánkot villantsak itthon. Erre meg...

Miközben sül a fánk, látom Tizenegy egyre izgatottabb. Gondoltam várja már a csini fánkokat. Kisül mind, de még mindig izgatott és nem ugrik neki a szépeknek.

- Hát te?
- Jaj, látod azt a csillagot? Az olyan gyönyörű! És azt a cicát? Emlékszel a tavalyi őzre? Csillag az mindig van, azért jó. Ami ritkán meg azért,mert az meglepetés. ...
- A szalagjaim meg smafuk???
- Dehogy anya, nagyon ügyes vagy, de azt észrevetted, hogy súlyzó is van minden évben? Olyan jókedvem van a fánktól.

Másnap hazafele, tesóm a sofőr...

- Ma is sütünk fánkot.
- A szépnek a javát egyétek meg ti, nekem kevés is elég abból, jó a sallang is.
- Arra a keresztlányod már előjegyzet...
- Pedig az a legfinomabb. Lehet csak olyat kellene sütni.

Ezért? Hát ezért műveltem ki magam szalagos fánkból???

Ügyeskedd: Emlékkönyv

Kaptam az egyik tanítványomtól egy emlékkönyvet, hogy alkossak bele valamit. Kisebb pánikrohamot kaptam, mert egy emlékkönyvet komolyan kell venni és nem csak belebarmolni valamit. Na de én meg a rajz... Gyorsan legyűrtem, mert jött a következő óra.

Aztán pár óra múlva belelapoztam az emlékkönyvbe, és akkor már komolyabb pánikrohamom lett. Olyan szép rajzok és gyöngybetűs útravalók vannak benne, hogy csuda. Mivel azokkal felvenni úgyse tudom a versenyt, arra jutottam, hogy akkor a cél valami tipikus legyen tőlem.

Próbáltam valami kis különlegességet belevinni (pausz papír), valami életbölcsességet átadni (Szent-Györgyi idézet). Ez utóbbit kis csavarral, ne csak pár sor szöveg legyen, hanem arc is társuljon hozzá, és nagyon megörültem a bélyeges képnek, mert odavagyok a régi bélyegekért.

Ezt lett belőle, na meg egy aláírás a végére, de az lemarad, mert a blog még mindig névtelen. :)

Megszerkesztettem a megszerkeszteni valót.

Kivágtam, majd kétoldalas ragasztószalaggal lapozhatóvá tettem.

Majd hosszadalmas centírozással a helyére ragasztottam. Tán ez volt a legnehezebb. (Aggodalomra semmi ok, itt még nincs beragasztva.)

Aztán még aláírás, és dátum.

hip hip hurrá

:o)

 

Szent-Györgyi Alberttől

"A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Az ismeretek számára a könyv biztosabb otthont nyújt. Az én fejemben bármilyen könyvszagú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. Így hát az ismereteket biztos megőrzésre a könyveknek, könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre."

Ami persze nem jelenti azt, hogy a fejünket tök üresen kellene hagynunk.

:o)

Hova vezet egy kis lágyszívűség...

Megszólal Tizenegy egyik kedvenc zenéje. A kezében botszerű izé van, ennek ellenére hadonászva ugrálni kezd.

- TIZENEGY!

- [megmerevedik, savanyú képet vág] Lécci béküljünk ki!

- Attól még, hogy figyelmeztettelek, hogy elment az eszed, nem vagyunk rosszban.

- Akkor jó! [folytatja, ahol abbahagyta]

- Most már igen!

- Óóóóóóóó...

Gyerekszáj

A konyhám felszereltsége pont olyan, mint a konyhai tudásom. Az átlagostól kicsit gyengébb, de van pár villantós cucc is készleten. Az eszközöket tekintve ilyen egy weningeres serpenyő. Nagyon szeretem, bár egy kis időbe telt, míg szót értettünk. Épp ezt törölgette Tizenegy az imént, amikor is bekiált:

- Anya?

- Na?

- Flynn Rider azért örülhet.

- Aranyhaj kezének?

- Inkább annak, hogy nem ilyen serpenyője volt*.

* A legkisebb is többkilós.

Következő memoriter

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Igyekszünk a változatosság jegyében választani segítséget a memoriterekhez. Ezt most különösen jól sikerültnek érezzük, hiszen az egyik kedvenc időtöltését a mediballt is hozzácsaphatja.

Sokszoros haszon, készül a vizsgára, javul a tartása, harmonikus mozgása, és jól éri magát, hiszen azt csinálja amit nagyon szeret.

Informatika ajánló

Egy nagyon pöpec oldalra bukkantam, aki informatikát tanul vagy tanít jól hasznosíthatja. Hogy elérhesd:

 KLIKK

Tizenegynek...

... van egy olyan szuper ereje, hogy a sértés a csipkelődés lepereg róla. Eleinte azt hittem azért, mert nem érti (tudom izé vagyok, alábecsülöm a saját gyerekem), aztán leeset hogy érti, hogy kötekednek vele, csak azt nem érti miért kellene neki abba beszállnia. Én azért rendre kötekszem vele. Legutóbb a figyelmetlenségét vettem napirendre...

- Szóval azt a melegítődet vetted ma reggel, amit 90 fokon mostál ki?

- 95 anya! 95.

:o)

Ez mellé ment...

avagy amikor én vezetem félre a gyereket.

Tizenegyet próbálom rávezetni mivel foglalkozik az optika, elővetetem a játékát, mondom nézegesse át. Majd felteszem a nagy kérdést:

- Na akkor mivel foglalkozhat az optika?

- Az agy becsapásával.

Ez a játék szerint tulajdonképpen valóban. :)

Ügyeskedd: izémizé tanításhoz 5 perc alatt

4.-ben a kódolt nyelv lesz a téma. Bár a hétköznapi, így könnyen emészthető, dolgoktól indulunk, mese nincs a "számítógép és a kód" a cél. Helló kettes számrendszer, szeretlek én a gyerekek helyett is, mert tudom ők nem szoktak.

Sok eszközt bevetek, de most (ügyeskedd lévén) megmutatom, amit magam fabrikáltam szó szerint a kezembe eső dolgokból, 5 perc alatt, mert most ennyi jut az efféle kreativitásra,másutt éljük ki a bennünk szunnyadó efféle energiákat.

Kellett hozzá kb amit láttok:

A cél amolyan vasúti forgalomirányítós tábla.

Jééé, a bonbonos tégelyke pont jó, nem kell a körzőm után kutatni. Milyen jó, hogy nem dobtam még ki...

Kész is. Asszem most egy ideig kevésbé vehemensen vetem a gyerekek szemére a gyöngybetűk hiányát...

No mindegy, a célnak így is megfelel. :)

Nahát, nahát

Kissé túlvállaltam magam, bár nem is ez a jó szó, mert jól érzem magam benne, de percre be vagyok táblázva, és ebbe a kézimunka most nem igazán fér bele. Épp csak annyi, amennyit kalandvágyból elvállaltam, tesztkötést az egyik magyar kötőshorgolós magazinnak. Kötést. Én, aki alig 3 hónapja tudok kötni. Szóval feladtam magamnak a leckét.

Békésen telnek a napjaim, teher alatt nődögél a pálma, alapon még fejlődök is,  nem is futok magam után, amikor is ma elhangzott a gyerekem szájából olyan, ami nem igen szokott. Tudom mit kérek szülinapomra.

Lefagytam, mert ez a gyerek soha nem kér semmit. Szoktam is mondani a Keresztapjának, hogy biztos jó ez így? Közben meg enyhe nyenyenye-vel a hangomban dicsekszem ezzel a számomra kényelmes tulajdonságával. Mert olyan könnyű. Veszek egy könyvet és boldog. A gondolatom egy villanás alatt ideér és már mosolyogva kérdezem:

- Melyik könyvet vegyem meg? 

- Inkább horgolj egy majmot. Ez a majom éve lesz.

Nos úgy nézem futok én még magam után rövidesen. Főleg, hogy a majomnak stafírung is dukál.

Jópofa matekos feladatlapok

Bár matek, de én az elsősöknek épp informatikához nyomtattam ki belőle párat. Érdemes rálesni KLIKK!

Persze egy szimpla kitöltéssel egy papírpazarlás lenne, az én felfogásom szerint, így egy következő bejegyzésben megmutatom, hogy húztunk le róla több bőrt. :)

Amúgy teljesen megleptek a kicsik. Gondoltam a mindenféle irányokat majd játékokkal gyakoroljuk. Összeszedtem Tizenegy mindenféle mágnesét (vannak mesések, meg hétköznapik is).

Első körben elrendeztem a táblán, feltettem nekik pár mintakérdést, pl mi van a kerítés mögött, a katica alatt, a virágtól jobbra... Aztán láncban ők tettek fel egymásnak kérdést. Majd kitettem középre egy nagy mágnest és láncban ők adtak egymásnak utasításokat, hogy ezt a mágnest a középsőhöz képest ide vagy odategyék.

Végig hajtogatták, hogy ez milyen jó óra, ugye lesz még. Nagggyon elégedett voltam magammal, hogy mennyit gyakoroltunk egyetlen ceruza vonás nélkül, erre jött a hideg vizes zuhany:

- Tanító néni, feladatlapot nem kapunk?

- Ööö, hát szeretnétek?

- Igen, nagyon!

upsz

Legyen meg a nép akarata, kerestem nekik, mert ezen még van mit gyakorolni.

Feladvány

Fel akarjuk eleveníteni a régi hobbinkat, a feladvány gyártást. Íme a legújabb.

Na, ki tudja a megoldást?

Magyarország megyéi

Ez egy olyan dolog nálunk, hogy ahányszor megtanultuk, pont annyiszor felejtettük el eddig. Borzalom, hogy mennyire kéreti magát. Készítettünk egy társast, de közben miért ne alapon sokadszorra rákerestem a Google Play áruházban, van-e valami tuti. Most találat is volt! Szerintem egy nagyon jópofa kis alkalmazás, érdemes rálesni.

{A társast is hozni fogom, ha már bajlódtunk vele. :) }

A képre kattintva eléritek a programot!

Furáék

Mivel pár dologban eltérünk az szokásostól, így furák vagyunk a nagy átlagnak. Van akiből ez utálatot vált ki, van akiből meg akár humort.

Orvosnál

O.: Hogy vagytok?

Én: Köszi, jól. Képzeld visszamegyek tanítani.

O.: Akkor Tizenegy bejár a suliba?

Én.: Nem, csak részállásban leszek, azt a pár napot meg tudjuk oldani.

O.: [elgondolkozik, majd felnevet] Te jársz majd iskolába, míg a gyerek otthon marad?

Tizenegyet várjuk Mamával a suli folyosóján, Mamának elmeséltem előtte a fentit.

Mama: [felnevet] Tényleg furcsák vagyunk.

Én: Most épp miért?

Mama: Míg te a fiatal itt kötögetsz, én a nagyi tabletet babrálom.

A káliumpermanganát reakciói 1.

Már egy ideje törjük a fejünket, hogy a komolyabb felszereltséget igénylő kísérleteket hogy is lehetne itthon bemutatni. Ez a videó (és társai) egész felvillanyozott, mert szerintem ennél jobban a suliban sem tudna közel kerülni hozzá.

Napirend

Ez is egy régi bejegyzés, a piszkozatok közt. Már sokat változott a napirend, pedig ez ősz elej bejegyzés lett volna.

Toplistás kérdés, hogy milyen a napirendünk. De erre nem lehet csak úgy vázlatosan felelni, hosszan meg kit érdekel? Biztos van akit igen, éppen ezért indítom ezt a sorozatot.

Először is évszakonként változó, mások a lehetőségek az őszben, télben, tavaszban, nyárban... Na  meg folyamatosan változik évenként is, mert ahogy nő Tizenegyéves egyre több dolga van neki is. Heti 6 napot tanulunk, ezekre vonatkozik a leírás.

Csörögnek az óráK, reggel 6-kor. Gyerek jön anya ágyába, kis ölelkezés, majd kipattanunk az ágyból, Kisanyám elmegy mosdani, én közben elrakom a saját ágyam, aztán az övét, ekkor már nekem készít instant kávét. Igen a reggel máris egy jellemző momentummal indul, mindenki azt csinálja, amihez jobban ért. :)

Aztán öltözünk, reggeliznek a matkák, reggelizünk, amit ketten dobunk össze. Evés után elpakolunk, meg rendezkedünk amit szükséges, mosást indítunk, elpakoljuk, ami elöl maradt, esetleg odatesszük az ebédet.

Szigorúan 7-kor eldobunk mindent és tanulni kezdünk. Amikor ezzel végeztünk irány a vécé (ugye gyerekkel nem indulunk el otthonról enélkül), majd a reggeli séta. A kisbolt a cél, ahol csak jelképesen vásárolunk, mert egyrészt kicsi a választék, másrészt nagyon drága, elvileg a kempingezőket hivatott kiszolgálni. Útközben vagy ismétlünk, vagy új anyagot veszünk. Ilyenkor a nemszeretem részek is könnyebben emészthetőek.

Innen folytatom, amikor hazérünk, és boldogok vagyunk, hogy már 2 kártya lekerült a tábláról.

Ügyeskedd: anyósnyelv

Adódott egy ilyen probléma, nyilván utolsó pillanatban, nehogy vásárlással meg lehessen oldani.

Bár van itthon trombita, de hol ér az fel az anyósnyelvvel?

Mindenféle vásárolt papírunk van, de egy sem hasonlított anyagában az eredetihez. Már éppen kétségbeestem, amikor eszembe jutott, még egy dobozka, amiben többek közt a csokis papírok is vannak. A hosszabbik oldala mentén félbevágtam.

A rövidebbiken meg összeragasztottam. Aztán a két szélét behajtottam a közepéig, és itt is összeragasztottam  celluxszal. 

Gyanús lett, hogy innen hiányzik valami. Megvizsgáltam az eredeti példányt és tényleg. A drót! Amitől tekeredik.

Na az nincs itthon. Nem lehet, hogy ne legyen itthon. Hol egy zsebi, mert nincs itthon. De akarom, hogy legyen itthon. Olyan nincs, hogy ne legyen itthon.

Így elvoltam a gondolataimmal, amikor eszembe jutott, hogy pár éve a gyöngyözős fellángolásomnál tuti beszereztem. Gyorsan gyöngyös dobozt kikutattam, és ott volt benne. Én mondtam, hogy olyan nincs, hogy ne legyen itthon. :o)

Elkezdtem felragasztani, erre a cellux belém kötött. Gyorsan helyre raktam, mert nehogy már a nyúl vigye a puskát.

Feltekertem, aztán innen elfelejtettem fényképezni, annyira izgatott lettem, hogy még a végén sikerül.

Úgy kértem vissza Tizenegytől, hogy legalább a végeredményről legyen kép. Mondjuk sok mindenről nem maradtatok le, már csak a sípot kellett bedugni az egyik végén és körbecelluxozni.

Szegény ember vízzel főz...

A természetismeret vizsgára készülve szembesült vele Tizenegy, hogy nincs itthon egy cakkumpakk fizikaszertár.

Tizenegy: De kár, hogy nincs itthon ilyen rugó - mutat a könyvre - Így nem tudom elvégezni a kísérletet.

Én: Naaaaa... - mordulok egy nem éppen nőieset.

Tizenegy: Ezzel azt mondod legyek kreatív?

A megoldandó probléma

A megoldása

Konzervgyár: Paprikakrém

Nyáron annyi befőzős dolgot akartam mutatni, de sorra elmaradt. Most a piszkozatok közt megtaláltam ezt, gondoltam miért is ne. :)

Hozzávalók (alapegységgel megadva)

1 kg kápia paprika

50 g só

Elvileg itt 1 kg/200 g az arány, de ez nekem (a család simán bírná) ehetetlen még pöttyögtetve is (pedig nincs bajom a sóval).

A paprikát késes gépben apróra vágom, majd nagy lábosba teszem, rászórom a sót, kicsit állni hagyom, majd felteszem forrni. Miután forr egy ideje (nem nézem mikor, általában amikor újra eszembe jut, hogy upsz a paprika) a képen látható módon beleteszem a szedőkanalat. Az szépen megtelik sós paprikalével. Eleinte gyorsan, aztán lassabban. Amikor már krémes nem megy bele lé, kész is van.

Ezt elvileg a só tartósítaná, amit én kispórolok, tartósítani kell. Erre tökéletes a befőzőautomata, vagy a száraz dunszt mondjuk hűtőtáskában.

 A leszedett lével is így teszek. Kis üvegekbe kerül, majd pörkölt készítésnél ezzel öntöm fel a hagymát. Ilyenkor már nem nagyon sózom utána nyilván. :)

Romhányi József: Villamoson

Utazunk egy zsúfolt

villamosnak csúfolt
szekéren.
– De kérem!
ön lábamon ácsorog
s kalapjáról rácsorog
az eső a vállamra
s a sálamra!
Vegyen egy új sálat!
– Állat! –
Mondja a másik úr.
Durr!
Pofon volt a válasz.
– Na ettől szétmállasz! –
De nem mállott.
Talpra állott.
S az illetőt hasba rúgta:
– A pofonért itt a nyugta! –
Az meginog és megszédül
s leül, hol már a szomszéd ül.
Felbődül a szomszéd:
– Most meg engem nyom szét! –
Vad haraggal és erővel
fejbe vágja esernyővel.
Kezében a fél ernyője,
másik fele meg elnyőve.
Kiveri az asszony fogát,
ki egy kosár tojást fog át.
Az csak éppen egyet sikolt,
mint egy gyermek feltapsikolt.
Nem nézi a bűnös ki volt,
tojást kap ki a kosárbul
s a kopasz úr feje sárgul.
De csaló a tojásüzlet!
A kocsiban szörnyű bűz lett.
Vigaszt nyer az asszony, ráfér:
nem volt kár azért a zápért,
az igazság nyert befolyást:
egy zápfogért egy záptojást.
A kopasznál, – meghökkentő, –
se rongydarab, se zsebkendő.
S mer’ a haj nem vetett gátat,
elérte a lé a hátat.
És mint minden ilyen helyre,
legyek szálltak rá a fejre.
Már érezték némelyek,
hogy a gyomruk émelyeg.
De elsőnek, – a sors bosszul, –
épp a bősz úr lett most rosszul.
Megszédült. Na! Most lefekszel!
Ám egy végső, hős reflexszel
behúzta a féket.
A fejemmel léket
ütöttem az ablakon
s vakon,
mint katona, ha egy házba beront,
elfoglaltam ájultan a peront.
Órák múltán tértem észhez.
Mi közöm volt az egészhez?

Boldog új évet!