Avagy legyél a tükörképem!
A játékhoz kell zene, mi most ezt tettük be (Ákos, Tábori muri a Tarzanból):
Ebben a dalban az a jó, hogy fokozatosan gyorsul, azaz nehezül a játék.
Elindult a dal, mi szembe álltunk egymással a két kezünket mintha a falhoz nyomnánk, úgy tartjuk. Aztán én elkezdtem ritmusra kört rajzolni, hol az egyik, hol a másik, hol mindkét kezemmel egyszerre. Először kiszámíthatóan, jobbal kettő, ballal kettő, mindkettővel kettő, majd 1-1... Amikor már belelendült kiszámíthatatlanná váltam és koncentrálnia kellett,és már a forgási irányt is variáltam.
Hogy meg ne unjuk, ezután jött a lábunk, azzal sokkal változatosabban lehet kalimpálni, egymás orrba verése nélkül. Még egy könnyed reggeli tornának is elmegy, mert egy idő után úgyis táncolássá fajul a dolog. :)