Köd

A legjobban a tavalyi, rigófészekben látott köd tetszik, de most mutatok egy másikat, amit még az általános iskolai rajztanárom mutatott. Előre szólok, piszokkal jár!

Az eredeti utasítás úgy szólt, hogy puha grafittal satírozzuk be a papírt függőlegesen, vízszintesen, átlósan mindkét irányban.

Majd papírzsebkendővel/vattával kenjük szét.

Van egy egyszerűbb/gyorsabb megoldás is, csak ezt nem árulta el a rajztanár, biztos azért, hogy teljen a 45 perc :). Hegyezővel forgácsoljunk le a grafitból és azt kenjük szét a papíron. Miután ezzel végezett a gyerek, takarítsuk le az asztal, ha nem akarjuk, hogy a kéményseprő tanoncnak nézzék.

Majd elő a radírokkal, és máris a ködbe radírozhatjuk a tájat.

Levélhullás, mese

Zelk Zoltán

Őszi mese

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.

- Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. – Láttam most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!

 A falevél erre sírva fakadt.

- Ne bánts szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jóreggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!

 A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.

 - Nem baj, ha meghalok –gondolta-, úgy sem ér már semmit az életem.

  De a szellő nem hagyta kis barátját : szárnyára vette, s azt mondta:

 - Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?

 De a falevél bizony nem tudta.

 Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta milyen híreket hoz.

 - Ott van a kismadár – ujjongott a falevél -, akivel beszélgetni láttál. Ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!

 - Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itthagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték : ott mindig aranyos napsugár ragyog.

 - Menjünk utánuk – könyörgött a falevél.

 A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el melletük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.

 - Most már boldog vagyok – sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.

Levélhullás, versek

Szilágyi Domokos Október Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már, aluhatnál, falevél, hogyha leszállnál. Aluhatsz, falevél, betakar a tél, reggel a kacagás az egekig ér. Márkus Edit Ősszel Hull a levél a fáról Búcsúzz pajtás a nyártól Eljött az ősz, fúj a szél Szélben táncol a levél Nemsokára itt a tél Nincs rosszabb a hidegnél. Palotay Gyöngyvér Ősz és tél Sárga levél, piros levél Hull a fáról, viszi a szél Viszi az őszt nagy kosárban Szőlőt, diót teli tálban Hozza a Telet bundában Csikorgó hóban, csizmában. Kemenes Inez Ősz Óvodánk udvarán Fúj szél, fúj a szél, Hullik a fáról a Szomorú falevél. Megeredt az eső, Csepereg, csepereg. Sose jössz vissza már Gyönyörű kikelet? Lobbanj fel, rőzseláng Pattogó, pattogó! Holnap már itt a tél, Vág a szél, hull a hó.

Sarkady Sándor Jön a tél Dér, dér, diridér, Didereg a pipitér, Elszökött a napsugár, Tegnap óta köd szitál. Dér, dér, dara, dér, Lepereg a falevél, Holnap havat hord a szél – Holnapután itt a tél. Sarkady Sándor Lomb lehullott Lomb lehullott, mák kipergett, őszi ágat szél diderget. Hidegebb már a sugár is, elment a fecskemadár is. Máris, máris, oda van a nyár is. Csanádi Imre Levélsöprő (Őszi levél) Köd szitál, hull a dér, lepörög a falevél. Földre szökik, szemétnek, - aki éri, ráléphet. Sziszegő szél söpri -hajtja, hullongó hó betakarja. Weöres Sándor Őszi erdő Kopaszok a fák, a bokrok Erdő, erdő, hol a lombod? Kopasz erdő kopasz fája Szomorúan felel rája: - Nemsokára itt a tél, Lombomat viszi a szél.

Elek István Bodri és a falevél Utcahosszat fúj a szél, Csörög, pörög a falevél. Bodri kutya elered, Kergeti a levelet. Kicsi mancsa tapogat, Pofozgatja az utat. De a levél, a cudar, Tovaröppen, elinal. Bodri dühös szerfelett Ugatja a levelet. Aztán gondol egy nagyot, Hátat fordít, s elkocog. Csukás István Dalocska Csengő szól: gingalló, Röppenj már pillangó! Pillangó messze jár, Volt-nincs nyár, vége már. Züm, züm, züm, zúg a szél, Táncol a falevél, Züm, züm, züm, ez a szél, Egy reggel itt a tél! Kovács Barbara Levél a szélben Egy kis huncut szélgyerek Falevelet kergetett. Össze-vissza kavarta, Feldobálta magasra. Rászórta a fejemre, Leráztam én nevetve. Feldobáltam, fel az égbe, Kapaszkodjon meg a szélbe. Őri István Őszben Fú a szél, zúg a szél, Száraz levél táncra kél. Fú a szél, zúg a szél, Szél Apó útra kél. Fú a szél, zúg a szél, Múlik az ősz, jön a tél.