A tanmenet előírja, hogy weblap készítést is tanítsunk, de olyan kevés óraszámot ad rá, hogy az már mondhatni sértés. Kb olyan lenne, mintha bemennék a Mekibe, kikérném a Filet-O-Fish menümet (igen éhes vagyok, de honnan jöttél rá?), kifizetném, aztán rám szólnának, hogy "Haló, tempó van, indul a busz", így arra már nincs idő, hogy ki is adják, mert rohanok tovább. Nyilván ezen fel lehet háborodni. Sőt fel is vagyok, de azzal nem kerülök beljebb.
Így, mivel már tudom, hogy csak nagyon kevés időm van, olyat kérek, ami készen van. Teszem azt triplacsokis kekszet. Aminek az is az előnye, hogy könnyen szállítható. Tudom, dönthetnék úgy is, hogy be se megyek, de az meg már milyen. Szeretem a triplacsokis kekszet. Na meg, ha be kell mennem, akkor bemegyek.
Rutinos olvasóim, hacsak ki nem jöttek a gyakorlatból, sejthetik, hogy ez a kanyargós 2 bekezdés, csak a felvezető volt. Mert valójában azt szeretném ezzel csak azt szeretném mondani:
Közhírré tétetik, hogy erős bennem a szándék a blogolás folytatására!
Elvégre a blog az egy weblap nem? Ráadásul pont olyan, mint a triplacsokis keksz a Mekiben. Kész van, foghatom és vihetem. Szóval lesz itt weblap készítés az iskolában. Mi több, adatvédelem, netikett, szövegszerkesztés, médiainformatika, ... mi szem szájnak ingere.
Na és ez engem, hogy sarkall blogolásra? Be vagyok rozsdásodva, ki kell fényesíteni magam, mielőtt tanítom. :)
