Ügyeskedd, fecnitartó

Szolgálati közlemény! A bejegyzés a közepén egyszer csak megszakad, mert az utóbbi években nem tudok egy tisztességes akut töltővel venni. Javasoljatok már valami márkát, és ne olyat ami éjszakákat tölt, csak valami hipphoppot.

Aggodalomra semmi ok, ennyi fotóval is kivitelezhető a mű!

Egy csomó tantárgyra készülök elő lapozóval, akármivel, de ha közbe jön valami (Tízéves segítséget kér más tárgyhoz, rám néz a macska, stb) persze le kell tennem a jegyzeteimet. Aztán jól belekavarom valamibe, amit meg jó messzire kavarok. Hosszú perceket töltök kereséssel mindig, amikor újra elő akarom venni a témát. Na ennek akarok véget vetni a mostani ötletemmel. A fecni tartóval. Az alapanyagosunkhoz fáradtam ihletért, amikor megláttam egy szalvétatartót. Igaz gombás, azaz idény, de én őszi lány vagyok, majd szeretem nyáron is.

Igen ám, de ha fa, akkor illenék lefesteni. Nemááááár! Nem szeretek festeni. Sőt nem is igazán festek szépen. Valószínű össze is függ a kettő. Hogy is kerülhetném el a festést? Hát így:

Körberajzoltam, kivágtam, felragasztottam.

Folyt. köv.

Évfüzér 6.

A mai hozomány, a világűr hetéhez kapcsolódik, és egy űrhajó lesz. Most még ott tartunk vele, hogy rajzoltunk párat milyen lehetne...

Tízéves javaslatára ez a vers került hozzá:

Kányádi Sándor

Ha a napnak

Ha a napnak lába volna,

bizonyára gyalogolna.

Ha pedig keze is lenne,

akkor ő is cipekedne,

s leülne, ha elfáradna,

ide mellénk, a kis padra.

Kérges kezét térdre ejtvén,

merengne a holdas estén.

Úgy várná be, szépen ülve,

hogy őt a föld megkerülje.

Tejszínes sült sajt, ala mi

A családban egyedüliként nem eszem húst, így az ünnepi ebédeknél már nem szoktam magamnak külön készülni, mert nem is igazán vagyok konyhatündér, eszek bolti rántott sajtot. Viszont most én voltam az ünnepelt, így a szülinapi ebédet rám hangolta Tízéves, mit mondhatnék, pöpec lett.

Feltalálta a tejszínes sült sajtot!

Azaz, reszelj sajtot, tedd egy kerámiaedénybe, ujjnyi vastagon, majd őrölj rá csilit, borsot, ami tetszik. Öntsd meg tejszínnel, de épp csak, mert ha túlöntöd csucsog a végén. Majd süsd pirulásig. Várj, míg szeletelhetőre hűl.

Kösz, hogy szólsz!

Tízéves nagyon ügyködik jó hosszan. Egyszer csak megszólal:

Bocs anya, hogy így nyikorgok, remélem nem zavar!

Addig észre se vettem, de azután... Gondolhatjátok! :D

Ami a legfontosabb a tanuláshoz

Rengeteg anyag lelhető fel a témában, hogyan tanuljunk. Van, amitől borsódzik a hátam, mert egységesíteni akar, és szerintem nem is ezeken kellene, hogy legyen a hangsúly.

Anno a főiskolán, egy tantárgyat (még a nevére sem emlékszem) rosszul vettem fel, így csak az első órán vehettem részt, mégis belém égett az óra anyaga. Nagyon jó tanár tartotta, kérdésekkel vezetett végig a témán bennünket. Egyébként az én tanítási stílusom is ez, kérdezni, kérdezni, kérdezni… Maga jöjjön rá a gyerek, hisz azt jobban megjegyzi, mint azt, amit csak közölnek vele.

Az egyik kérdése az volt, hogy miért értelmetlen az oktatásban a minőségbiztosítás. Na ez az?! Miért is? Mert a gyerekek, mint alapanyag, teljesen különbözőek, nem lehet belőlük ugyanúgy, ugyanazt, egy adott leírás alapján kihozni. Éppen ezért nem szeretem a tuti biztos módszereket. Mert olyan nincs a tanulásban. Vannak széles körben bevált, jó tipp, stb, de tuti?

Szerintem amúgy nem az előre kidolgozott tanulási módszerek a legfontosabbak, előtte van még egy igazán lényeges dolog, amit a szülőnek kell a gyerekébe plántálni, az első közös pillanatoktól: „Miért ne menne nekem?” Ennek része az is, hogy „Miért lenne az baj, ha nem jön össze elsőre?” Ennek nevelése kapcsán jött az a gondolatom, amit gyakran mondogattam Tízévesnek, ma már csak ritkán jön elő, mert a személyisége részévé vált, annyit mondogattam neki: Nem az a baj, ha hibázol, hanem az, ha meg sem próbálod kijavítani. Ebben az is benne van, hogy van, amit nem lehet kijavítani, de elengedheti a dolgot, mert megpróbálta.

Ha ezt a magabiztosságot megadjuk gyermekeinknek, a tanulási módszerek jönnek magunktól, mert meglesz a bátorsága a kísérletezéshez, neki hogy a legjobb. Ennél pöpecebb ajándékot pedig nem is adhatnánk neki suli kezdő ajándéknak, akár otthon, akár iskolában tanul. Meg egyáltalán, későbbi nagybetűs élethez.