Gyakran ér az a vád a család részéről, hogy meleg helyzetekben én biztos elveszíteném a fejem, míg a család többi felnőttje mindig, minden helyzetben a magaslaton foglal helyet.
A másik vád, hogy folyton túlgondolkozom a dolgokat. Például a kutya dolgot. Én gyerekkori eseményeknek köszönhetően nagyon félek a kutyáktól, erre most olyan környéken lakunk, ahol a gazdák mindenféle rendű, rangú és méretű kutyáikat szabadon hagyják kószálni, mert nem bánt… Csak játszani akar… Na persze! Vagy csak én nem látom meg a játékosságot a mellettem vadul csaholva futó dögökben kutyákban.
Így Zs.-vel osztályozni kezdtük a kutyákat. Melyik az amelyiket, ha összefutunk vele el lehet tántorítani a támadástól, és melyik az, amelyiket ha meglátjuk, húzzuk be fülünket farkunkat, képzeljük magunkat láthatatlannak és véletlenül se kezdjünk futásba.
Mondjuk különösen hat a törékeny Zs., amint felnőtt férfiakat megszégyenítő hangszínnel és hangerővel ordítja, az őt épp bicikliről leszedni kívánkozó kutyának, hogy „Takarodj!”, de hatni szokott.
Slukk is egy kutyaismerősünk, de őt még csak kerítésen keresztül láttuk. Úgy is elég ijesztő, mert a derekamig ér (és elég magas vagyok nőnek). El lehet képzelni mit éreztünk, amikor kapun kívül futottunk össze vele. Zs., Mama és én.
Mama, az első bekezdésben emlegetett helyzet magaslatáról lazán összeomlott, és prédának állva sipítozni és futni kezdett. Amit nem is bántam volna (már, hogy magára vonja a kutya figyelmét), ha nem Zs.-t maga után húzva teszi ezt. Itt kénytelen voltam a kutya és közéjük „vetni magam”. Szerencsére rögtön én lettem érdekes a dög számára.
Miközben latolgattam, hogy vajon hősi halált halok-e, vagy a szívem visz el menten, éreztem, hogy a kutya jó mélyen beleszippant a hátsómba*. Közben volt okom elégedettséget is érezni: a szemmel láthatóan ijedt, borzasztóan sápadt 8 éves megőrizte az önuralmát, és okította Mamát, hogy „Ne fusson, ne sápítozzon, és legalább látszólag őrizze meg a nyugalmát.” „Ne legyél préda!”
Míg Mama elvégezte Zs. gyorstalpalóját, Slukk befejezte az én alapos orra vételezésemet, és el is vesztette érdeklődését az irányunkba.
Ja és el ne felejtsem hangsúlyozni: Zs.-vel úgy érezzük, igenis van helyünk azon a bizonyos magaslaton!
;o)
*Innen a neve:).
