Ötök

Amíg anyuka energiát pótolt, gyorsan készítettem egy csoportképet.

Odalett Pertli neve, Mama és Papa tegnaptól az Öreg macska néven emlegeti, pedig 1 éves sincs.  Kellett neki ferde utakon járnia...

Krémparfüm

A Lányokról lányoknak könyv az, amit magamtól biztos nem vetem volna meg Zs.-nek, mert előítéletes vagyok. Engem már a csajos szótól is kiver a víz, mert az én agyamban az egyenlő a tündi-bündivel. Ha mégis kezembe vettem volna az egyetlen könyvesboltunkban, simán visszateszem, mert nem belelapozható, egyrészt a lakat, másrészt a nejlon csomagolás miatt. Az áráról már nem is beszélve (3990 Ft), amit így utólag megér (pláne, ha a Bookline-on 20% kedvezménnyel vesszük :)), de zsákbamacskára nem vagyok hajlandó kifizetni ezt az összeget. Azonban Virág ajánlotta, aki tisztes értékrenddel bíró három lányos anyuka, így megrendeltem.

Bizonyos szempontból korai, mert van olyan fejezet, amit még nincs kedvem forszírozni, de megbízom Zs.-ben, megbeszéltük, hogy azt lapozza át. Az ilyenben még nagyon szófogadó, tudom, majd kiheveri. Körülbelül pont akkora, mikorra azok a fejezetek is aktuálissá válnak.

Az első dolog, amit készítettünk (igen én is oda vagyok az ilyenért) a szilárd parfüm, amit nem tudom miért nem krémparfümnek hív a könyv. A recept:

Krémparfüm

1 ek méhviasz

8 ek vazelin

1 ek illóolaj

Olvaszd össze a vazelint a méhviasszal, alaposan keverd össze, majd add hozzá az illóolajat és keverd még 2 percig. Töltsd az edényekbe végül hagyd kihűlni.

Mi az evőkanalat mokkáskanálra cseréltük, és így kaptunk 2 kis tégelynyit. Szerintem egyféle illatból bőven elég lenne 1 is, tehát mielőtt az illatot hozzáadjuk felezzük meg a méhviaszos vazelint, legközelebb már így fogunk eljárni mi is.

Méhviaszt a patikában kaptunk, dara formátum, "kilóra" mérik, van fehér és sárga, mi fehéret vettünk, hogy ne zavarjon be a keverékünk színébe.

Vazelin van a drogériában és a patikában is. Az utóbbi helyen sokkal olcsóbb.

Illóolaj. Ez is kapható mindkét helyen, ez viszont a drogériában a sokkal olcsóbb. Harmadik lehetőség a legkedvezőbb anyagilag, Herbáriákban kapható viszonylag új olaj, a Wellnes olajok. Ez és az aromax elvileg nem szintetikus, hanem valódi olaj.

Az első alkalommal mindketten citromfű alapú parfümöt szerettünk volna. Én fele részt tettem bele Zs. csak negyedrészt, de mindkét esetben szinte csak a citromfű érzik... Levontuk a megfelelő következtetést, amit most tovább is adunk: Csak óvatosan a citromfűvel! :o)

Születéstörténet

Délután felhívott Mama, hogy Pertli nem találja a helyét, kiment, majd nyomban utána verte is az ajtót. Nyávogva kérte a szeretgetést, majd elfogadta, hogy Mama a bélelt dobozba tette. Míg erről telefonon értesültünk el is folyt a magzatvíz.

Egy óra múlva kibújt az első cica, majd 20 percenként követte két kistestvére, így mire odaértünk már nagycsaládosként üdvözölhettük Pertlit. Aztán újra elkezdett lihegni, de csak a méhlepény jött ki. Azt mondtam neki, hogy most már elég, igazán nem kell több.

Ezt a kijelentést rövid úton megbántam, mert a 3. kiscica után 40 perccel kibújt a 4. is. Csakhogy percekig nem mozdult. Mama és én elkönyveltük, hogy biztos sokáig volt bent, Pertlinek nem volt ereje idejében megszülni. Nagyon bántott a kijelentésem és visszamentem szuggerálni a kismacskát, aki vagy 10 perc után mintha megmozdult volna… Majd megint, és egyre gyakrabban. A végére ugyan olyan aktív lett, mint a tesói.

Pertli viselkedése ezután megváltozott. Pozíciót váltott, szétcsapott a rendetlenkedő kölykei közt, sorba rendezte/terelgette őket, így arra gondoltunk teljes a létszám, így nyugodt lélekkel, hogy már nem maradunk le semmiről, hazaindultunk.

Gondolom nem lep meg senkit, mire Mama hazaért (hazakísért minket, mert Zs. nagyon kimerült, ami kétheti nem evés után nem csoda, hiszen jelenleg a 135 cm mellé 24 kg) ott volt az 5. kiscica.

Itt még éppenhogycsak nagycsaládos 

Ez a kiscica Füles, mert mindenáron be akart jutni Pertlibe a fülén keresztül. Biztos annyira bejött neki a születés, hogy úgy gondolta megy még egy kört.

Mivel éppen úton volt a negyedik tesó, ezt Pertli nem sokáig tolerálta, és egy kecses mozdulattal a bal felső sarokba söpörte. Majd enyhítve az anyai szigort, kicsit megnyalogatta.

Gondolta kicsit megpihen, amíg lehet

Itt pedig a sokáig mozdulatlan negyedik, aki ezzel a Málé nevet érdemelte ki.

Az ötödikről még nincs kép, de ő a szépen csengő Vagytokmég nevet kapta.

Még valamit elmesélek…

… aztán leszakadok a témáról (legalábbis az elhatározás megvan).

Zs. hőmérséklete a betegség kezdetén 39 fölött mozgott, egy alkalommal elérte a 40,1-et is. A nővérek közt volt jó pár, akinek még a laptopom sem adtam volna a kezébe, nemhogy nyugodt szívvel végigbírjam nézni, hogy Zs. branüljével matat. Pedig ezt teszik. Saját maguk döntenek vénás szerek beadásáról. Mondjuk biztos kapnak iránymutatást, de akkor is.

Így lehet, hogy egyik reggel Zs. nagyon furcsa volt, másképp volt gyenge. Akkor éjjel fél órán belül kapott 2 valamit a branülön keresztül. Megmértem a hőmérsékletét 35,5 volt. Persze mentem a nővérhez, aki egyszerűen nem vett róla tudomást, és a kerekítés szabályai szerint gondolom, közölte, hogy akkor beírja, hogy 36. Mondtam neki, hogy nekem ez nem felel meg, ha nem hiszi, lesz szíves maga megmérni. Nem mérte meg, hanem beírta a 36-t, mert anyuka biztos elrontott valamit. Igaz akkor már napok óta én mértem…

Mire eljött a vizit ideje Zs. hőmérséklete 34,4 volt. Két hőmérő volt a szobánkba mindkettővel megmértem (digitális), és kikészítettem az orvosnak. Aki nem vett róla tudomást, azt mondta ilyen nincs és ott hagyott! Annak ellenére, hogy akkor már 4 hőmérővel 15-20 alkalommal kaptuk a 34,4 vagy annál kevesebb értéket, és mindkét nővér maga is mérte. Egyértelműen nyirkos volt a teste (a nővérek szerint is), amire az orvos kijelentette, hogy nem érzi.

Az orvos csak azt hajtotta, hogy nem hiszi el, megkérdezte Zs.-t, hogy „Ugye jól vagy?”. Zs. kínjában bólintott, erre az orvos kiviharzott. Én egy darabig mentem utána a folyosón, mint egy kutya, de lerázott. Mivel leesett, hogy az a nő nem foglalkozik tovább ezzel az esettel inkább visszasiettem Zs.-hez, akin még a nővérek a lázmérést gyakorolták, ugyanazzal az eredménnyel. Bennem vihar tombolt, ami ki is ülhetett az arcomra, mert a két (leglustább, leggonoszabb) nővér egy pillanat alatt összekapta magát. Az egyik az orvos után rohant, hogy talán vércukrot még mérhetnének.

A mérés után, mivel megállt a tudomány, fogtam magam bebugyoláltam Zs.-t és meg sem álltam az igazgatóig. Azt mondta a titkárnője, hogy 10 perc türelmet kér. A 30. után közöltem a titkárnővel, hogy elfogyott a türelmem, nagyon feszült vagyok, ha gondolja ezt az energiát beleölhetem egy bulvárnak címzett levélbe is. Biztos ráharapnak, mert egy gyönyörű 8 éves kislányról van szó, ráadásul a legutóbbivércukorszintmérős tragédia megágyazott a dolognak (ott is a készülék jelzéséről nem vett tudomást az orvos). Bement fél perc múlva az igazgató előtt ültünk.

Az igazgató először azt mondta, hogy el lehet mérni a digitális lázmérőkkel a hőmérsékletet. Persze diplomatikusan a kerülte a választ az „ennyien, és ennyiszer” és a „ha nem sikerül megfelelő hőmérsékletet mérni, akkor annyiban hagyjuk” kérdésemre.

Érdekes volt látni, ahogy az orvosok és a nővérek megváltoztak. Napok óta először szólt hozzám orvos, és végre megtudtam, hogy mi baja van Zs.-nek, és a vizitek sem maradtak már el. Az összes nővéren látványos változás ment végbe. Zs. rögtön tündérvirágbögyörő meg édeske lett, a vénás cucc meg „szúrcsika”. Mindeközben persze éreztem, hogy kést döfnének a hátamba.

Az „öregróka nővér” meg a „fiatal nővér” is megváltozott velem, de ők Zs.-vel természetesek maradtak, így gondoltam megéri szóbahoznom, hogy látom, hogy tudják, hol jártam. Érdekes beszélgetés volt. Mindenesetre, még nagyobbat nőttek mindketten a szememben, mert amikor én voltam az ügyeletes „véresrongy”, ők ketten még akkor sem vetítették ki Zs.-re semmilyen módon a dolgot.

Kötelező olvasmány 3. osztály

Megkérdeztem vizsga után a tanító nénit, hogy mi lesz a kötelező olvasmány. Azt mondta, hogy még nem biztos, de szeretné a Kincskereső kisködmönt. Meglepett vele, mert sok „rosszat” olvastam erről a regényről mostanában. Leginkább azt róják fel hibájául, hogy szomorú és idejét múlt.

Én nem igazán emlékeztem már a történetre, de ha eszembe jutott nem volt bennem viszolygás. Azért gondoltam elolvasom először magam, hogy felkészülhessek a nehéz részekből, azaz épkézláb kérdéseket és válaszokat adjak Zs.-nek.

A 23 fejezet alatt 4 szereplő hal meg (és még szó esik párról). Ami nem is olyan sok, ha azt nézzük, hogy mikor játszódik. Nem akarok abba belemenni, hogy ma már jobb világot élünk, mert lehet vele vitatkozni, de azért van benne bőven igazság. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindig lehet rosszabb, főleg ha nem teszünk ellene (néha sajnos akkor is).

A betegség megakasztott minket a feldolgozásban, de ez idő alatt én beleolvashattam a kész olvasónaplókba. Az a véleményem, hogy ezek biztos nem viszik előbbre a Kincskereső kisködmön regény ügyét… Nem segít (sőt!) kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, így az a szülőkre és a tanító nénikre marad.

Én nagyon várom már, hogy újra belevessük magunkat, közben foglalkoztat az is Kedves Olvasók, hogy van még olyan suli, aki ezt adta fel kötelező olvasmánynak, és melyik osztályban erre nyárra?