Bukta, sajnos nem lekváros

Zs. pár hete meg akarta venni a Susie és Tekergő 2-t, ajándék disneys pudinggal, amikor is pár sorral odébb meglátta a másik vágyát, a nagyon_akciós_görkorcsolyát. Gyorsan előkapta a pénzét (előtte kapta meg visszamenőleg Mamától több havi zsebpénzét), kiderült, hogy csak az egyikre futja, mert nem hagytam, hogy kapjon még pénzt. Nyilván kegyetlen vagyok, úgy voltam vele hozzon döntést.

A görkorcsolya mellett döntött, fájó szívvel, de visszatette a mesét. Itthon, már görkorcsolyázás közben örült. Azt mondta, hogy a mese csak 1 óra öröm lett volna, míg a görkorcsolya napi 1 óra. Majd szétvetett a büszkeség, eme bölcsesség hallatán.

Aztán kb 2 hete megláttam a bookline-on, hogy fél áron kapható a mese. Gyorsan meg is rendeltem, tesóm át is vette azóta. Ehhez is volt ajándék puding. Amit vesztünkre előre odaadtunk.

A Büdös Kölyke összerakta! „Anya pont ilyen puding volt a Susie és Tekergő 2-höz.” Miközben mondta, láttam a szemében, ahogy az öröm felvillan. Hiába mondtam, hogy ilyen puding külön is kapható. Azt hiszem már kiismert bennünket.

Így ma este Susie és Tekergő 2-t nézünk.

Futóbolond

Anyuka teper egy iskola portáján. Pénzt gyűjt jótékony célra. Elkapja Zs.-t, hogy napokon belül nagyon szép dolgokat lehet majd venni, amit a gyerekek készítettek, és legyen nála pénz, hogy az anyukájának (azaz nekem) szép dolgot adhasson ajándékba…

Úgy megdöbbentem, hogy rendesen még a helyére se tettem a nőt (bánom is elhitetitek).

Csak annyira tellett, hogy Zs.-t magamhoz fordítottam és emlékeztettem rá, hogy én a horgolós könyvet szeretném, amit együtt rendeltünk délelőtt és előzékenyen elfejtem amint kifizettem. És az igaz, hogy a többi gyerek is nagyon szép dolgokat készít, de feleannyira se örülnék neki, mint annak, amit ő készít.

A nő meg pukkadjon meg.

ui.: csak a nő hozzáállásával van problémám, sőt vásárolni is szándékozunk a vásáron, amennyiben nem ő rontja ott a levegőt...

Johanna…

… Bonifác kishúga. Úgy volt, hogy hozzánk költözik, mert Bonifác (minden kényeztetés ellenére) tesómat választotta. Mi csak a szamarak vagyunk, ha nincs itthon a ló.

Johanna volt a legkisebb, sokáig aggódtunk érte, mert magától nem ment szopni, úgy kellett odarakni, mindig elkülönült. Ezt szerencsére pár hét alatt kinőtte.

Úgy beszéltük meg, hogy amint az ivartalanításból felépül, jön hozzánk. Még szerencse, hogy nem előtte, mert kiderült Johannának van egy kis jellembéli hibája, tudniillik bosszúállófajta.

A műtét előtti héten Johanna már úgy érezte elég nagylány, hogy világot lásson, így komoly feladat lett a benntartása, amit ő nyilván zokon vett, és ezt a tudomásunkra is hozta, azzal, hogy egyre inkább szem előtt hagyott kisebb-nagyobb kupacokat. Kezdte az ágy alatt. Köztes állomásként a fotel közepét szemelte ki. Végül, mivel ekkor még nem esett le, hogy ez elégtétel a bezártságért, kénytelen volt még nyilvánvalóbban fogalmazni. Mama ágya közepén elhelyezkedett, hangos, amolyan „simogass már meg” nyávogással felhívta magára a figyelmet. Mama jól idomított, így rohant eleget tenni a felszólításnak. Ahogy felemelte a macskát ott volt a kupac.

Mama megtört, így kísérettel kimehetett világot látni Johanna, hogy felszoruljon a fenyőfára, ahonnan nagy nehézségek árán lejutott, és ahelyett, hogy ölelő mancsaiba zárta volna az anyja, amint földet ért, jobbról, ballról felpofozta. Végül mindenki megnyugodott, Johanna újra az almot használta.

Igen ám, de tegnap Mama tévét nézett, Lady-vel a karján. Így utólag már érti Johanna lapos pillantásait, mert utólag mindenki okos. Ha előre is okos lett volna…

Éjjel arra ébredt, hogy fészkelődnek az ágyán. Nem szokatlan, de azért megnézte mi a helyzet. Johanna csukott szemmel gubbasztott rajta. Mama így oldalra fordult és aludt volna tovább, amikor is éktelen bűz csapta meg az orrát. Johanna lekupacolta…

Az a szerencséje, hogy Mama idegei vasból vannak, és nem kapott hisztériás rohamot az inzultus miatt, mint én tettem volna, mert engem csak egy valaki kupacolhatott le büntetlenül, de ő már szobatiszta, és nem is bosszúállófajta. Így Johanna testi és az én szellemi épségem érdekében Johanna Mama cicája marad. Mi meg megpróbáljuk magunkhoz édesgetni Ladyt.

Mikulásra készülődve

Már írtam szerintem, hogy Zs. nagyon szeret ajándékozni. Mikulásra is készülni akart minden ismerősének valamivel.

Gondoltam egy ötletnek bedobom az irish folding technikát, így Icuhoz elrohantam a mintáért, Virághoz pedig képes leírásért.

Elkezdtem készíteni, de Zs. hamar kivette a kezemből, hogy azon gyakoroljon. Ilyen lett.

Miközben a szemek között matatott talált egy pillásat, arról eszébe jutott, hogy a saját képeslapja legyen manólány. Mivel sajnálatos módon az nagy volt, így sima szemet kapott és végül manófiú lett belőle.

Mivel nemrég tanulta a színeket angolul, nagyon boldog volt, hogy a sablont önállóan le tudta fordítani. Sőt, angolul ráírta a manós változatot is.

Településünk fái

Környezetismeretből az egyik fejezet a ligetbe csábítja a tanulókat, ezt azt gyűjteni. Így felkerekedtünk és mindenféle dolgot megvizsgáltunk. Zs. kedvence a parkbéli fakéreg lenyomat készítés volt. Igazán profi volt, nem hagyta, hogy a kíváncsi tekintetek kizökkentsék.

Itthon rendszereztük a megszerzett holmit.

Itt már vannak "unalmas" információk, de eszembe jutott az adatlap készítése közben, hogy alulra mindenhova kerül valami "jó" dolog is az adott fáról, nyelvtörő, vers érdekesség...