Az idősebbik ez a csinos puli kisasszony, akit Mamáék az egyszerűség jegyében átkereszteltek Bogáncsnak. Eredetileg Kormos(ka) volt, na jó ezzel a névválasztással se erőltettük meg magunkat Zs. és én, de lássuk be, amikor ezt kiáltottuk el, nem indult felénk a hallótávolságon belüli puliknak legalább a fele. Csak a fekete macskák. Már amelyik hallgat a nevére.
Az ő téveszméje, hogy macska. Ennek oka, hogy amint el lett választva az anyjától, rögtön 4 macska vette pártfogásába. Jó sok cicapofont kapott, míg megértette a szabályokat.
Hallgat a cicc-re, dörgölőzik, a padlásra is követné macskákat, de ahova még befér egy valódi macska oda egy képzelt macska beszorul vagy jobb esetben be se fér.
(A képen látható a rózsaszín nyuszija. Ezzel alszik, sétál napközben. Igen nagy kegyet gyakorol, amikor odaadja.)
A legfiatalabb háziállatunk (nem sokáig mert kelnek a csibék) egy cirmos cica. A neve a hókupackavackai Pertli után, Pertli lett. Zs. akarata mára már akkora, hogy az átkeresztelés Mamáék részéről fel sem merült, pedig ő is náluk kötött ki, mert úgy gondolta nincs is jobb fekhely a világon, mint az alvó Zs. feje.
Az ő téveszméje pedig az, ami igen gyakori a macskáknál, hogy ő a világ ura. Amikor még egy maroknyi cicaként haza lett hozva a késő őszi éjszakából, a biztos fagyás ellen, nem volt kialakulva nála ez a képzet.
Az utóbbi időben még megsimogatni sem lehet, mégis mit képzelünk. Kivéve persze, ha éhes. Akkor még fel-felcsillan a hajdanvolt "Szeressük egymást gyerekek".
:-)
VálaszTörlés