A busómaszknál nagyon megszerettük ezt a módit, de nem lehet mindig az, így gondoltam készüljenek most állatfejek, először nyuszi. Ha már nyuszi, akkor tojás is. Igen ám, de a kiszabott tojás nem akart Zs. kezében tojás maradni, hanem inkább nyuszi test lett belőle. Én meg odáig voltam, mint mindig, amikor én kigondolok valamit, és Zs. továbbviszi. Végül készültek tojások is, csak azt nem fényképeztem le.
Aztán a fehér kartonból elkezdtem bárányt alkotni. Amikor meglátta felkiáltott: Jaj, de jó ötlet anya! Én is készítek! Boldogan elmagyaráztam, hogy rajzoltam meg egyszerűen a testét. Ő türelmesen mosolyogva végighallgatta, hogy aztán egy teljesen más báránnyal jöjjön elő (ilyenkor mindig eszembe jut az a vád, hogy Zs. mivel otthonoktatott az én tükörképem lesz...) :)
Mikor Zs. Keresztapja meglátta (természetesen elismerően nyilatkozott a keresztlánya munkájáról), majd megkérdezte, hogy vajon kifesteni nem akarjuk-e? Szerintem az ilyen újrahasznosítós dolog attól szép, ha minél kevesebb dolgot teszünk hozzá. Bár abban meg igaza van, hogy színesen szebb lenne, így ma már szín szerint kerestük a kartonokat (amik sajnos eláztak, de még reménykedünk).
Sajnos a képek nem a legjobbak, pedig becsülettel énekeltük, hogy a Süss fel nap!, de úgy tűnik a füle botját se mozgatta...
Még egy kérdés: Melyik állatkát melyikünk készítette? Becsapós!
Vagy így, hogy kérdezem már nem is?
;o)
P. üzeni ez igen! És a háttér is passzol, zöld fű és esik a hó!
VálaszTörlésUgye, hogy ugye? Örülök, hogy Zs.-n kívül is van még valaki a családban, akihez eljutnak a rejtett poénjaim is. :p
Törlés