Macska, macska, csacska macska

Leültem Ügyeskeddet írni, már majdnem közzétettem, amikor is gyanússá vált, hogy nem is kedd van.

Ha már közzétehetném van bemutatom legújabb családtagunkat Kázmért.

Az íróasztalom fiókja mögé bújva.

Ő egy nagyvárosi cicából lett vidéki ifjú. Egy macskamentő oldalt követek a FB-on, ahol esélytelenként hirdették, mivel a mai napig él az emberekben, hogy a fekete macska az ójajójaj. Annak ellenére, hogy erre azt reagáltam, hogy lehetnek ilyen ostoba emberek, első éjjel többször felriadtam arra, hogy boszorkánnyá változott-e már. Hiába no, babonás körökben nőttem fel, és van az a szint, ami az én páncélomon is áttör. 

Jelesül: Kázmér aki fekete, egy börtön udvarára született, ahol kényszer gyógykezeltek vannak, közvetlenül egy temető mellé, úgy nyávog, ahogy a rémfilmekben rikoltoznak és teliholdas éjszakán költözött be.

Hát nem?

Egyébként Mama utazott el érte, és egyből hívott, hogy milyen csúnya. Mondtam neki, hogy legalább van bennetek valami közös. Azt, hogy látatlanba is kiálltam érte azzal hálálta meg, hogy napokig nem jött elő, és olyan lehetetlen helyekre bújt el, hogy csak na. Ráadásul mindezt láthatatlan üzemmódban, pár óránként éktelen sírásba kezdve.

De mára megszokott és utólag kiderült még egy babonás faktor, ő a 7.

:)