Évzáró megemlékezés, kissé formbabontón, az évnyitó előtt közvetlenül

Tudnék felháborító dolgokat mesélni az előző évből, de végre elértem oda, hogy tudok hallgatni is. Bár annyira bölcs nem vagyok még, hogy mindezt anélkül tegyem, hogy egy kis részem ne lázadozzon ellene. :)

A lényeg, hogy iskolát váltottunk október vége felé. Nem szeretem a változást, ezért húztam ilyen sokáig, hátha megoldódnak a problémák. Ennek meg is lett a következménye. Új garnitúra 5.-es tankönyv, és 6 hetes lemaradás, mert az mese habbal, hogy az iskolák közt átjárhatóság van. A tankönyvekben nem egy helyen egymásnak teljesen ellentmondó dolgok szerepelnek, vagy csak simán mást tartanak fontosnak kidomborítani, vagy ugyanazt, de más szemszögből mondják el. Ami ugye egy felnőttnek nem okoz gondot, de egy 10 éves gyereknek olyan, mintha teljesen másról beszélnének neki.

Bár a sulinak van magántanulója, otthonoktatott gyereke nem volt. Így a tanárok zöme kétkedve, furcsán fogadott minket. Akitől egyáltalán nem tartottam, na ő jól odacsapott. Volt olyan is, aki minden találkozáskor szóba hozta, hogy szerinte nem jó az oo. Rettegtem a vizsga előtt, míg a kisasszony bent volt majdnem ájulásig hergeltem magam. Nagyot tévedtem! A vizsgát bemutatkozós beszélgetéssel kezdte, és nem a hogyhívnak, hollaksz, szeretedeaspenótot, típusúval, hanem igazi beszélgetéssel. Bár még utána is mondta, hogy vannak kétségei az oo-val kapcsolatban, de számonkérésnél ezt nem éreztette.

Szóval az ötödik kb 6 hetes csúszással kezdődött, a vizsgák pedig 5 héttel hamarabb kezdődtek. Ebbe majdnem beletört a bicskánk, mert ez ugye összesen 11 héttel rövidebb félév. De nem olyan fából faragtak minket, hogy könnyen adjuk magunkat. :) A suli is segítőkész volt ebben mondjuk, mert amikor szóltam, hogy nem minden tantárgyból sikerült ledolgozni a hátrányt, akkor 3 tárgyat csúsztathattunk téli szünet utánra.

Közben persze egyre frusztráltabb lettem, mert a lóhalálában nem tudtunk annyi lapozót és hasonlót készíteni, mint szoktunk, meg amit készítettünk se tudtuk dokumentálni, pedig mindkettőnknek fontos a blogja. Így a nyári szünetet kimerülten, hiányérzettel kezdtük meg. Gondoltam kárpótolom a gyereket, elmehet minden táborba, amibe csak akar. Igen ám, de nem szívesen engedem egyedül ilyen helyre, így felajánlom a segítségemet, ami olyan szempontból is jó, hogy mindenütt elfogadták, így ingyen, vagy nagy kedvezménnyel táborozhatott, ami egyedülálló anyáknak tökjó. :)

Így a nyár, amiről azt hittem igazi feltöltődés lesz, a „vég”kimerülésünk története lett, de cserébe sok-sok emléket és tudást kaptunk. Igaz már 3 napja nyúz, hogy szeretne nekikezdeni a 6.-os anyagnak tankönyvből, de a suliváltással az is megváltozott, hogy már nem magunknak kell a tankönyveket beszerezni, így nincsenek még meg, ellentétben a korábbi évekkel, amikor már nyár elején megvoltak, hacsak nem korábban.

Jaj, amit még el akartam mesélni! Az évzárós osztályfőnöki beszédet, nem szó szerint idézem, csak tartalmilag, és hosszában: Nagyon büszke vagyok rátok! Az osztályé lett a 2. legjobb átlag. Az 1. helyezett osztály nagyon erős, jövőre próbáljuk meg megelőzni őket. Ha nem sikerül se gond, mert a miénk is nagyon szép eredmény.

Találós kérdés: milyen nemű és szakú az ofi?