A tavalyi év versenyfutás volt az idővel, így a programokat szelektálni kellett, ennek esett áldozatául a János vítéz kapcsán beígért Petőfi körutunk is. Tegnap az első hivatalosan hatodikosként (amikor valamelyikünk kimondja még mindig eljárjuk a Tizenegy hatodikos lett örömtáncot, méghogy mi furcsák???) töltött napján törlesztettünk neki. Sok tök jó dolgot láttunk, de most csak a kincset, amit hazahoztunk mutatom meg, mert megérdemel egy külön bejegyzést. Íme:
Ez a könyv az 1845. évben, Pesten megjelent mű reprint kiadása.
Előbeszéd.
Ezen költemény kiadását több okból válalám el. Első az: mert meg valék győződve jelességéről; második az: mert a genialis ifju költőt, a mennyire tőlem telhetett, munkájához méltólag akarám díjazni; a haradik ok az: mert rám nézve sokkal jobb, ha ezen műből bejöhető nyereség az én tárczámba szivárog, mint ha, kivált német, könyvkereskedő huzná azt.
...
És hogy a mese kalandoros, merényes hősét, a derék János vitézt köznépün is megismerhesse, az első kiadás elkeltével gondoskodni fogok a jövő évre második olcsóbb kiadásáról is.
Pest, télhó végén 1845.
Vahot Imre
kiadó.
Igazi kutatónak éreztük magunkat, miközben a helyesírást elemeztük (pont a kijelentő mondatos cím végén?, rövid/hosszú magánhangzók, cz, ... kincsesbánya), hogy mi, hogyan változott azóta, amikor a géniális szót boncolgattuk, vajon mi baja lehet Vahot úrnak a németekkel? A végén pedig a dátumozás, kutakodni az agyunkban, elvégre már valahol, valamikor, sokszor láttuk azt, hogy télhó, igaz nem hangsúlyozottan, de meglesz az, hogy melyik hónapot is takarja.
Egyszóval, ez az előbeszéd (és igazából sokkal hosszabb!) géniális!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése