Eszembe jutott ez az ötletem. Onnan, hogy megláttam "lenyúlták", már árulják is.
Igen-igen, jól érzi, aki érzi nagyon bánt, amikor más sajátjaként adja el (szó
szerint) az én ötleteimet, ez is oka az időnkénti magamba zuhanásnak és
hallgatásnak.
Mikor már 2 napja alig aludtam emiatt, szóltam tesómnak,
hogy zökkentsen ki, mert én egyre csak lovalom magam a dologba, és az ki
fog hatni a hétköznapjaimra is.
Azért nem sikerült még teljesen elengednem, de szokás
szerint jó tanácsot, rám szabva kaptam tőle. Teljesen érzelemmentesen közölte,
hogy döntsem el, hogy többet nem osztom meg egy ötletemet sem, vagy megosztom
és elfogadom, hogy mindig lesz, aki lopni fog. Aztán valami homályos utalást
tett, hogy lopni csak a menő dolgokat szokták.
:( Hát, ez nehéz ügy....Nem könnyű túltenni magunkat az ilyenen.
VálaszTörlésMegértelek, teljesen igazad van. :( Erre nem lehet biztatót mondani, sokáig rágja az embert. Engem még az is bosszant, ha látom, más ötletét nyúlják le, nem is az enyémet. (A link sajnos nem működik, pedig határozottan kíváncsi lettem.)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtatok, mert őszintén szólva azon is rágódom ilyenkor, hogy kicsinyes dolog e, amikor nem hagy nyugodni.
VálaszTörlésKijavítottam a linket.
Szerintem sem kicsinyes dolog, és igazad van, csak változtatni nem tudsz a dolgon. Számtalanszor látok én is ilyet, és ha emlékszel, régen is beszéltünk róla. Én mindig odaírom a forrást, de nagyon kevesen teszik ezt, inkább begyűjtik az elismerést (pénzt).
VálaszTörlés