Aratás hava II.

Már többször szóba hoztam, hogy Zs. milyen nagy rajongója a szólásoknak, közmondásoknak. Amikor ezeket gyűjtöttem még nem volt így. Mindenesetre most jól jött. Megosztom veletek is, ki tudja hátha ti is egy közmondás rajongóval laktok egy fedél alatt, csak még nem tudtok róla :).

Szelet vet, vihart arat. Ha szándékosan viszályt szítasz, nagy kalamajka lehet belőle, még te is megkaphatod a magadét.

Ki mint vet, úgy arat. Munkád eredménye olyan lesz, ahogy végzed. Ha hanyagul dolgoztál, a siker elkerül.

Nincs aratás vetés nélkül. Eredményt csak munkával érhetünk el. A búzamag sem kel ki, ha nem vetik el.

Jó vetés, jó aratás. Ha jól előkészítünk valamit, és tisztességesen dolgozunk, az eredmény nem marad el, biztosak lehetünk a sikerben.

Ott is arat, ahol nem vetett. Mások munkájának az eredményéből élősködik; lopásból él.

Elöl arass, utol szánts! Aratásban légy szomszédaid között az első, hogy más le ne arathassa a tiédet, szántásban légy az utolsó, hogy ha elszántottak a földedből, visszaszánthasd!

Annyi, mint aratáskor a lyuk. Nagyon sok.

Aratásnak idején megfagy a munkában A legnagyobb dolog idején is lustálkodik.

Sok aratás volt azóta. Régen volt.

Arató ember kukoricáért alszik. Ha aratáskor esik az eső, és jut idő alvásra, bő kukoricatermés várható.

Piszkos, mint az aratógatya. Nagyon piszkos.

Riadalom itt, sértődés ott

Főzés közben észrevettünk egy kis verebet az ablakpárkányon. Ő is minket, de nem mozdult. Mi már rémeket látunk, hogy nagy baja van, mert meg sem rebbent, mint a társai szoktak. Ám egyszer csak, elunva a kölcsönös bámulást szélesre tárta a csőrét.

Rám tört a frász, hogy ennek a verébnek annyi. Még sosem tátotta rám a csőrét egy veréb sem, legalábbis nem tűnt fel, ezért értelmezhettem félre első körben, hogy mit is akarhat. Igazából nem készült elpusztulni, ugyanis hosszasnak tűnő, tátott csőrös várakozás után virgoncan tovaröppent. Meggyőződésem, hogy közben a tekintetében némi rosszallás villant.

Így utólag csak arra tudok gondolni, hogy talán az ebédből tartott igényt valamennyire. Ha így van, akkor ezek után szembe kell néznem vele, hogy vendéglátói hírnevemen csorba esett. De akkor sem vagyok hajlandó kukacot tenni a lecsóba.

Aratás hava

Mivel július az aratás hava így idén is ez a hónap fő témája. Az aratásról szóló versgyűjteményünk:

Szilágyi Domokos Aratási mondóka (Két nyári mondóka II.) Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap. Szár, szár, búzaszár, tehén alá szalmaszál. Szem, szem, búzaszem, holnap lesz új kenyerem. Szalai Borbála Aratás Megérett már a búza, az árpa - az egész táj aranyszínű, sárga, s olyan mint egy végtelen nagy tenger, melynek partját nem látja az ember. Hullámokat vet a búza, árpa - valahányszor szellő barázdálja: mégis békés ez a kalásztenger - nem háborog, vad tajtékot nem ver. Susog, zizeg a búza, az árpa… Kombájnosok jönnek a határba: gépükkel a ringó tengert járják - aratják az érett búzát, árpát. Drégely László Aratás Süt a nap, meleg van Rekkenő a hőség, Mégis a faluban Jár a sok cséplőgép. Kövér búza pereg, Megtelnek a zsákok, Holnap már új lisztből Sülnek a kalácsok.

Benedek Elek Kis falumon néma csend ül… Kis falumon néma csend ül, de a mezőn kasza csendül, otthon csak a beteg maradt, a többi mind búzát arat. Merre nézek, kalásztenger, mindenfelé dolgos ember: hull a földre verejtéke, s szaporodik, gyűl a kéve. Még a földön harmat csillog a sarló, a kasza már ott villog. Napfölkeltét meg se várva, kint van a nép a határba. Csillagok tán földre szálltak? Búzakeresztekké váltak? ahány csillag nyári éjjel, annyi kereszt szerteszéjjel. Itt is, ott is csendül a dal, s nincs vége az alkonyattal, együtt dalol ember, madár, daltól zeng az egész határ. Hej, ez a dal! Nincs szebb ennél! Mintha mennyországban lennél, nincsen ez kótára szedve, csak úgy terem a szivekbe. Szivben terem, szivhez talál, minden szava az égbe száll hozzá, ki mindnyájunk atyja, ki az áldást osztogatja. Száll az ének, száll az égbe, a végtelen mindenségbe: „Uram, kitől minden ered, áldott legyen a te neved!” Benedek Elek Aratáskor Megérett a búza, sárgul a kalásza Piroslik a szeme, kész az aratásra. Dűl a kalásztenger, a kalongyák gyűlnek, Aratók danája hangzik mindenünnet. Amerre én járok, mindenütt aratnak, Izzad a szegény nép, tüzében a napnak. Arcát a tüzes nap perzseli keményen, Bánja is a jó nép, dolgozik serényen. Peng a kasza, sarló, csendül hegy, völgy, róna, Nincs az a muzsika, amely szebben szólna: Még a pacsirta is elhallgat dalával, A levegő-égben némán lebeg, szárnyal.

Mentovics Éva Aratás Érik már a búza, sárgul a határ, hajlongó kalászát érleli a nyár. Morognak a gépek, zajuk messze száll – a sok gabonára malomgarat vár. Szilágyi Domokos Két nyári mondóka I. Búzatenger! Tenger búza! Aratógép Átalussza Cséplőgépből aranysárga gabona hull ezer zsákba. Malomkerék forog vízben, lesz már elég kenyérlisztem.

József Attila Aratás előtt A bús bíborkirályfi, naplemente Búcsúcsókjától ég a dús kalász. Néhány vidám tücsök már dudorász S úgy ing a földön csendes este enyhe, Mint vén öreg huszáron lóg a mente, Kit nem ölel a nyárestéli láz. De itt a búza s rozs méhébe száz Apróság vár a fényre, napra, csendbe. És várnak egyre mind a virradatra, Mikor az égből napsugár pereg. A duzzadt tábla jó, acélos fajta S hajnalba jönnek barna emberek, A válluk széles, nagy kasza van rajta… … Szellő fuvall, a tábla megremeg. Sándor Gyula Az aratás Szellő kóborol céltalan, néha meg-megállva itt is, ott is, beletúr, a szikkadt út porába. Parasztok feszülnek, a lendülő kaszának, s az aranyló búzába, sorba, rendet vágnak. A fehérnép sarlóval, a markot felszedvén, majd keresztekbe rakják, szépen, sorja mentén, hogy érhessék a szem, még, vagy néhány napra, majd a szérűn sok táncos láb, később kinyomtatja. Vibrál a rónaság, már a szél sem rezdül. A nap is fentről néz, majdnem igenyesrül. S messze túl a tarlón, a templom tornyán, megkondul a harang, a delet kiáltván. Hűs árnyékot borít, a rezgő nyárfa lombja, elő kerül lassan, a kenyér, meg szalonna. A cserépkorsókat, reggel, fölbe ásták, hogy az innivalót, jó hűvösön tartsák. Míg enyhül a nap heve, eldőlnek a nyirkos avaron, csupán, az aludttej marad még kicsit, sűrű bajszukon. S ha majd az alkony, halvány fátylat sző az égen, elindulnak hazafelé, a zörgő szekéren.

Még szerencse…

… hogy esett az eső, mert nem kellett locsolni egyből meg lehetett úsztatni ezt a csodás a tutajt az esővízgyűjtőnkben.

Számtani alapműveletek

Készítettem Zs.-nek a számtani alapműveletekhez egy összefoglaló táblázatot, amiről leolvasható a „mit, hogy hívnak”.

Letölthetitek ti is INNEN.