Ha élőben kapom ezt a kérdést jó eséllyel mást felelnék mindig. Mert mindig más van a felszínen. Most épp az, amit megosztok veletek.
Hetek óta nyúz Zs., hogy szeretne egy hétig ő gondoskodni az élelmezésünkről. Kész menüvel állt elém, reggeli, ebéd vacsora. Aztán mindig elhessegettem, de már bántotta a szemem a mágnestáblán beteljesülésre váró menü, így múlt szombaton azt mondtam, jó álljon neki, azzal a feltétellel, hogy csak az ebédet készíti. Azt hittem irányítanom kell, mert nulláról még sosem főzött, mindig az itthon lévő alapanyagok határozták meg minek lát neki, most meg ugye pont fordítva volt.
Már épp tanácsra nyitottam a szám, amikor megláttam, hogy a menüt maga elé vette, meg egy cetlit. Napról napra végig gondolta a receptet, ellenőrizte mi van meg hozzá, ami nem volt, bevásárló cetlire került. Nagyon büszke voltam, egy kicsit azért is, mert én is így csinálom, és jó volt látni, hogy elleste.
Miután mindent felírt, elindultunk az Aldiba. A listája kicsit zavaros volt, mert nem tisztázta, így lehet, hogy a krumpli /pontosabban krumli, mert ezt a bevásárlólistán mindig elírja :o)/ 3-szor is szerepelt rajta. :) Mondjuk nem okozott neki fennakadást. Tudatos vásárló, hiszen nézte a szavatossági időt, összehasonlította az árakat (kilós árat véve alapul), stb.
Aztán eljött a hétfő, és vele a főzés hete. Rögtön azzal, hogy Upsz, elfelejtettem kivenni este a fagyasztóból a halat. Szándékosan nem szóltam neki, mert oldja meg a felmerülő problémákat, csak okosodik tőle. Meg is oldotta. Pár perce begyújtotta a sütőt, addig egy tepsire tett rácsokat, arra a fagyos halat. Elzárta a sütőt, majd a résnyire nyitott sütőbe tolta a halat. Fél óra alatt ki is olvadt. Ilyen gikszerek adódtak még a hét folyamán, de mindet szerencsésen megoldotta.
A másik, főzős hét kapcsán történt öröm az volt, hogy angolból épp az ételekről tanultak, amikor megemlítette B. néninek, hogy a héten ő főz, a másnapi ebéd leves és túrós palacsinta. B. néni mondta neki, hogy nagyon szereti a túrós palacsintát. Zs. másnap úgy készítette az ebédet, hogy B. néninek is vihessen. Legközelebb, amikor találkoztak Zs. nemcsak az edényt kapta vissza, hanem egy üveg házi paradicsomot, na és persze dicséretet. Nagyon boldog volt, hogy nem csak a dicséret, hanem a konyhai alapanyag miatt is. B. néni igazán stílusos volt. :)
Szóval én ezért szeretem az otthonoktatást. Van idő arra, hogy a háziasszony szerepére felkészüljön Zs., mert ez is fontos, ha nem fontosabb, mint a matek, az olvasás, és a többi tantárgy. Különben is jó érzés, hogy a Kilencévesem, annyira önálló, hogy egy hétig mellőzhettem a főzést. Mert vele ellentétben én nem szeretek.
Sajnos igen trehány módon dokumentáltam, mert a fényképező aksijával nem vagyok kibékülve. 13,5 órát kell tölteni... Fúj! Tudom van gyorsabb is, de még nem illesztettem be a költségvetésbe.
Néhány kép
Igen, a tálaláson még van mit dolgozni, de ne legyünk telhetetlenek. Tízéves korára az is meg lesz! :)
Hát, csak gratulálni tudok! Neked és Zs.-nek is :)
VálaszTörlésigaz az én 9 éves fiúmat is érdekli a konyhaművészet, próbál ezt azt készíteni, de nem ilyen magas szinten :)
Köszönöm! :) Szerencsére örömét leli benne.
TörlésAz már önmagában nagy dolog, hogy egy fiatalember nem csak enni, hanem alkotni is jár a konyhába! :)
Nagyon ügyes Zs, és én a tálalásban sem találok kivetnivalót. Az enyém sem különb. (Minek a díszítéssel az időt tölteni, mikor így is kevés van belőle? :))) )
VálaszTörlésKöszi Icu!
TörlésMondjuk a tálalást nem is igen volt kitől ellesnie, mert én is úgy vele, mint te. :)
Le a kalappal! Előtted is, mert te vagy a példaképe... :)
VálaszTörlés