Már egészen aggódtam, mert Tizenkettő alig rajzol, aztán akad, aki szerint az baj, mert akkor tuti nincs a lelkében harmónia. Mondjuk szerintem hülyeség akarom írni butaság, ennek ellenére, hogy hű legyek magamhoz, időnként elkap a bizonytalanság. Olyankor falra hányt borsó, de azzal győzködöm magam, hogy ha mindent csinálna, ami adott irányzat szerint fontos, akkor csodalény lenne, de minimum lenne egy időnyerője, mint Hermione Grangernek a 3. kötetben.
A józan eszem megelégszik azzal, ha gyakran alkot valamit, az se baj, ha hetekig csak ugyanaz a dolog foglalja le. Sőt most épp ott tartok, hogy attól sem megyek falnak, ha valami agyzombító dolgot csinál 1-2 órát hétvégén, amíg le tudja tenni úgy, hogy nem kapja el utána a "depi" azért, mert "csak" annyi időt kapott rá. Persze azért ezek kiválasztásában is vannak szabályok. Bár ép elméjűnek tartom (=nem hiszem, hogy kórosan azonosul a játékkal), nincs gyilkolászós játék és rászólok, ha úgy kommentálja, hogy már megint meghaltam.
Jól elkanyarodtam, miközben csak azt akartam megmutatni, hogy ma délelőtt, hosszú idő után mit alkotott. Na meg egy beadandó mellé:
Becsszó 1-2 havonta, ha 5 percet fészbukozik, de ezek után én se biztos, hogy hinnék magamnak. :D |
És a kötelező feladat, aminek sajnos a munkás részét nem tudtam jól fényképezni. Könyvborítót kellett Luther kapcsán készíteni, ennyit értettem meg a feladatból, lehet ezt emiatt újrázzák...
Szóval a lényeg, ami alig látszik, egy édesség kemény papíros aranydobozából lett kivágva minden, ami fénylik, és horgolótűvel (mi mással? ;o) ) díszítés bele kapírgálva.
Ez a borító gyönyörű lett!!!
VálaszTörlésAz emo-k pedig szuperek ;-)