Nem gondolom, hogy itt lenne az ideje megkezdeni a leválást a gyerekről?

Van valaki, aki bő két hónapja látott mediballozni Tizenkettővel, megtetszett neki, kérdezett mi válaszoltunk, majd mondtuk jöjjön bátran egy edzésre, jött is. Máshol nem is találkozunk vele csak mediball kapcsán. Na ő tette fel a fenti kérdést. Állítása szerint, mikor ezt kérdezte még azt sem tudta, hogy a gyerek otthonoktatott, csak annyit, hogy együtt járunk edzésre. Azaz heti 3 órát együtt lát minket, a fent maradó 165 óráról fogalma sincs, de ez a 3 óra bőven elég a sugalmazó/kioktató kérdéshez. Egyébként edzésen, vessetek meg, NEM egymással foglalkozunk, míg más gyereket türelmesen meghallgatok, ha tőlem kér segítséget és segítek, a sajátot elhajtom, hogy majd otthon, mit pazaroljuk olyanra a nagytermes időt, amit otthon is meg tudunk csinálni. Sőt! Azt sem szeretjük, ha páros játékban összetesznek, mert egymással itthon is tudunk gyakorolni.

Röhejes felvetés volt, hogy mindig együtt jövünk. Most komolyan... Késő estig tart az edzés így megengedjük magunknak az autózást, pláne a 8 km táv miatt. Talán sorsot kéne húznunk, és aki a rövidebbet húzza, az jön biciklivel? Esetleg, hogy ne legyünk ilyen drasztikusak 5 percet vár a folyosón és csak aztán jön be?

Esetleg valamelyikünk hagyjon fel vele? Azon felül, hogy mediballozni jó, én abbahagyhattam a szívgyógyszer szedését, mióta űzöm a sportot. Tizenkettő mozgása sokkal rendezettebb. Anno az atlétika edzője mondta, hogy annyira kilengett futás közben, hogy 100-on futott 110-t. Most vajon melyik a fontosabb? Az én szívbajom vagy Tizenkettő talán csak esztétikai problémája? Bár emögött is inkább valami egyensúlyi dolog állhatott, ami meg mégse elhanyagolható? Én lemondanék róla, mert nekem fontos, hogy Tizenkettőnek jó legyen, egyensúly, tartás, önbecsülés, önbizalom, egészség, ... Melyik anya venné ezeket el jó szívvel a gyerekétől? Csakhogy a macska rúgja meg, szeret a gyerek. Biztos nem szívből, hanem megtévesztettem a rátelepedésemmel. Akárhogy is, onnantól kezdve, hogy én lemondok róla, már ő sem tudna ugyanúgy mediballozni.

A leválás részeként említésre került az önállóság. Na de mi is az önállóság? Mert az ő fia 12 évesen már egyedül járt mindenhova. Ééés? Honnan tudja, hogy Tizenkettő a fent említett 165 órában mit csinál? Nem, nem közlekedik egyedül sehova, és ne is próbáljon engem meggyőzni erről senki, mert rohadtul nem érdekel. Ugye majdnem mindenkinek megvan szerencsétlen 13 éves nyíregyházi lány esete? Az én lányom nem menne fel önszántából fiúkkal a lakásukba, és nem fogyasztana alkoholt, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudnák karon ragadni, és magukkal vonszolni. Az ilyen önjelölt véleményvezérek a lelküket tennék rá, hogy ezek eltúlzott veszélyek? Most persze még abba is belemehetnék, hogy hiába állítja nekem akárki is, hogy a 12 éves lányok és fiúk helyzete ugyanaz, mert ez nem igaz.

Inkább leírom szerintem mi az önállóság. Például az, hogy tudom hogyan juthatok becsülettel pénzhez, hogy a pénz nem kiapadhatatlan, így meg kell gondolni mire adom ki. El tudom végezni a magam körüli dolgokat (vásárlás, főzés, mosás, háziállatok, takarítás, ...). Ha megoldandó problémám adódik tudom hova forduljak és hogyan (orvos, bank, hivatalos ügyek, ...)

Szóval effélék. Nem az, hogy A-ból B-be eljut a gyerek egyedül. Mert az sokszor vakszerencse, mint az is, hogy az a 9 éves forma fiú, aki ma szétnézés nélkül, nem a kijelölt helyen, átvágott az autónk előtt az orrát lógatva, végül hazaért. A szülő lehet pont olyan büszke, mint a kérdező, hogy már milyen önálló az ő nagyfia. Nem, nem az. Szerencsés.