Tizenegy a szavak embere, a szójátékok a kisujjában vannak, de most volt, amin elakadt így hozzám jött segítségért. Szándékosan körbeírom csak, mert gyerekek is szoktak olvasni (amire rém büszke is vagyok, nem akarom, hogy eltiltsák tőlem őket), de szerintem olyan régi, hogy kis gondolkozással tuti meglesz, ha nem, és furdalja az oldalatokat írjatok.
- Anya, próbálgatom*, de nem értem, hogy mi a vicces abban, amit Kilenc mondott neked*: mondd sokszor egymás után, hogy {}férfi vezeték- és keresztnév{}.
- Jó akkor mondd most, hangosan és gyorsan, és hallani fogod.
Mondja már vagy 30 másodperce, de a tantusz felakadt.
- Nem hallod mit mondasz?
- De, azt, hogy {}férfi vezeték- és keresztnév{}.
- Jaj már, hol a füled, nem hallod, hogy bííííp.
Na itt felsikoltott, a szája elé kapta a kezét, és mit tagadjam, kuncogott, amolyan "nem nézek oda, de közben le se veszem a szemem róla" módon. De letette a nagyesküt, hogy ezt a tudást megtartja magának.
Csak hogy félre ne értsétek mit gondolok a dologról, szerintem képmutatás lenne ezen kiakadni, kivéve, ha gyerekként is felháborított, ahelyett, hogy kuncogni kezdtünk rajta, vagy nem lett belőlünk ember az ilyenek miatt (persze más kérdés, hogy nem kezdek el én ilyenen vihogni a gyerkekekkel, de komoly rendre utasítást sem érdemel, ha egy kis vihogás után lekattannak a témáról).
*Táborban, kézműveskedés közben szegezték nekem a kérdést, és ahogy illik, mondtam, hogy na de ilyet én ki nem ejtek a számon, mire akarnak rávenni.
**Remélem nem hangosan, vagy ha mégis, nem mások előtt.
Ezek szerint én fiatalabb vagyok, mert nem jöttem rá, és furdalja. :)))
VálaszTörlésMegírom priviben. :-)
Törlés