Igazán rendhagyó táborban voltam gyerekekkel kézműveskedni abból a szempontból, hogy bár ígérték lesz asztal, nem lett. Így egy hétig földön ülve alkottunk. Szerencsére, mint köztudott, a gyerekek igazán rugalmas népség.
Először úgy készültem, hogy minden napra mással, de aztán napról napra úgy jöttem haza, hogy Ugye holnap is hozod ezt is? vittem hát had épüljön az ifjúság.
A karikás kézenkötés és az alábbi volt a sláger. Erre még a nagylányok is elcsábultak, amit komoly sikernek könyveltem el, mert hétfőn még úgy indultak neki, hogy az ő korukban, ez dedóóós, még ha nem is ezekkel a maradi kifejezésekkel éltek volna. :)
Lehet 3, 5, 7, extra ügyeseknek 9 szállal dolgozni. Éppenhogy 5 évesek is nagyon belejöttek, nekikelőször 3 szálasat adtam, ott elkapták a fonalat (hehe) utána már nagyon ment nekik többel is.
Levágtam 5 egyenlő hosszú fonalat, majd félbe hajtottam.
A végére csomót kötöttem...
... majd gémkapcsot szúrtam bele. A táborban a fent említett karika ment bele, ami annyira kinyúlt, hogy kényelmesen a sportcipőjüre akaszthatták.
Na de én itthon a ceruza tartómra tettem.
Nagyjából eligazgattam a szálakat. Lehet alaposan is, akkor a végén kimaradthat egy lépés.
Aztán felvettem, a bal kezemre 3-t, a jobbra kettőt, de ez nem lényeg lehet fordítva is, úgyis váltakozni fog. Azon a kézen, amelyiken a kevesebb van, szabadnak kell lennie a mutatóujjnak.
A szabad mutatóujjammal a másik kezemen lévő külsőszélső szálért átnyúlok a szomszédján keresztül. Írva bonyolult, képen nem. :)
Így azon a kezemen, ahol eddig több szál volt, most kevesebb lett, de ójaj, nem szabad a mutatóujjam, pedig az fontos feltétel. Tegyük hát szabaddá, de nem is strapálom magam szöveges leírással, beszéljenek a képek.
Most a bal kezem mutatóujja a szabad, de lényegében ugyan az történik csak a másik oldalon.
Mutatóujj szabaddá tesz, aztán vissza az elejére.
Miután jópárszor megismételtük a fentieket, és már alig férnek az ujjaink vegyük le...
... kössünk rá csomót.
A másik végéről kapjuk ki a gémkapcsot.
Mivel nem estem túlzásba az elején az igazgatással, látható, hogy nem valami mutatós az eleje.
Kötöttem kicsit beljebb egy másik csomót...
... majd levágtam az elsőt.
Aztán egyforma hosszúra igazítottam a végeket.
Egyik és másik oldala.
Bár karkötőnek harangoztam be, ebből a példányból könyvjelző lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése