De hahó! Ha valamit nem tanult meg a gyerek, és az éppen nem az, amit unalomig ismételnek minden évben, hanem olyan, amire építeni szeretnének a következőben, pihenhet ő akármennyit, az ugyan nem jön elő neki.
Egyébként Vekerdy gondolata abban az esetben is hibás, ha olyan gyerekről van szó, aki minden szükséges tudást megszerzett, amire a későbbiekben építenek. Most komolyan, gondozatlanul magára hagyná azt, amibe nem kevés energiát fektetett addig gyerek? Visszatérve az elvégzetlen munkára, valamikor be kell pótolni, és sokkal rosszabb, sőt sokaknak teljesíthetetlen akkor, amikor jönne a ráépülő anyag rész. A bepótlásra éppen ezért ideális a nyári időszak, mert a saját tempójában, a hozzá leginkább illő módon tanulhat.
Hangsúlyozom, mint eddig mindig, a tanulás alatt nem a könyvből magolást értem. Az Internet tele van jobbnál jobb ötletekkel, amivel bepótolható, ami kimaradt évközben, és nem igaz az sem, hogy ártana a szülő-gyerek kapcsolatnak egy ilyen nyári projekt. Sőt! Ha a szülőre előre lerendezi magában, hogy ez van, és nem szekálja a mulasztásáért, a gyereket, hanem egy közösen megoldalndó feladatként tekint rá (főleg, hogy a szülő is mulasztott év közben, amikor nem ellenőrizte, hogy is áll a gyerek), és közösen dolgozik a gyerekkel, akkor még építi is a kapcsolatot. Pl a gyerek érzi, hogy nincs mese, pótolni kell, de van, akire számíthatok, na és az is együtt töltött idő, ami játékosan telik, és új oldalról is megismeri egymást a szülő-gyerek.
Szóval ne higgyetek el mindent, pláne essetek gondolkodóba, ha a könnyebb útra irányít egy-egy eszme. A nehezebb úton menet közben jobban izzadtok, de sokkal többre juttok.
Érdekes kérdés, hogy akkor most tanuljunk-e nyáron vagy ne. Elgondolkoztam azon, amit írtál, és részben egyet is értek veled abban, hogy pótlásra és még akár a már elsajátított ismeretek karbantartására is ideális időszak lehet a nyári szünet. De szerintem nem mindig és nem mindenkinek.
VálaszTörlésEbben a tekintetben markánsan eltérhet egy otthontanulós és egy sulizós életmódhoz szokott gyerekhez való hozzáállás. A suli tényleg szétnyüstöl és kimerít - ezek után én egy év közben széthajtott gyereket nem kínoznék azzal, hogy vegyük elő a tanulnivalókat és gyakoroljunk nyáron is.
Lehet, hogy Vekerdy is erre gondolt, hogy ilyenkor bármilyen játékosan is csinálod, mindenképpen a pihizésre-lazulásra beállítódott gyerkőcöd szabadidejét kurtítod, ráadásul egy olyan dologgal, ami nyilván nem a szíve közepe. Úgy gondolom, ez nem túl fair dolog: a nyár nem kellene, hogy erről szóljon, legalábbis akkor nem, ha nem muszáj.
Persze, ha muszáj, mert mondjuk az eredmények olyan gyatrák, hogy félő, a következő évben a gyerek elvérzik az adott tárgyból, akkor elgondolkoznék rajta. De lehet, hogy akkor is inkább év közben dolgoznék a helyzet megoldásán: beruháznék egy színvonalasabb digitális tananyagba vagy magántanárt fogadnék. Ha már mindenképpen áldozatul esne a nyár is a felzárkóztatásnak, akkor mondjuk szigorúan csak egy hónapot szánnék erre a nyárból (akkor persze akár mindennapi szinten).
Azt se felejtsük el, hogy a legtöbb iskolás gyereket nevelő szülő a nyarat is végighajtja, neki az nem pihenés. Neki könnyebbség, hogy a vakáció alatt a gyerekkel nem kell suliba-különórákra futkosni, de ugyanígy az is, ha a szünidő nem a közös tanulásról szól. Talán Vekerdy ezért írja, hogy a nyár legyen nyár: hogy akkor ne stresszeljen a tanuláson se a szülő, sem a gyerek.
Ezzel szemben persze ott vannak az otthontanulók, akik azért messze nem hajtják magukat annyira szét a tanévben, mint a sulizók, még ha a végére azért igenis elfáradnak. Na, egy otthontanuló gyerekkel simán tanulnék nyáron is, mert fájdalommentesebben kivitelezhető az egész. Az oo gyerek nem feltétlenül érzi úgy, hogy meg lett rabolva az egyetlen komolyabb szünete - hiszen év közben is bármikor be lehetett iktatni szünetet és ilyenkor is be lehet. Az otthontanuló gyerek szülője otthon van nyáron (is), így adja magát a dolog, hogy amikor kedvük/energiájuk van rá, akkor a nyárra is kiterjesszék a tanulnivalókkal való haladást akár pótolva, akár karbantartva a tudást, akár előretanulva.
Röviden tehát nem gondolom, hogy Vekerdy teljesen mellélőtt volna azzal, amit írt. Persze nem minden esetben hasznos egész nyáron lazulni, de iskolába járó gyerekek esetében ez a tanács szerintem igenis használható, megfogadandó. Otthontanuló gyerekek esetében viszont helytállóbb a te nézőpontod, mely szerint hasznosabb lehet, ha lazább formában, de folytatjuk a tanulást a gyerekkel. De szerintem az sem gáz, ha úgy döntenek, hogy mégsem.:)
"A suli tényleg szétnyüstöl és kimerít - ezek után én egy év közben széthajtott gyereket nem kínoznék azzal, hogy vegyük elő a tanulnivalókat és gyakoroljunk nyáron is."
TörlésEz így is van, még a csúcsszuper pedagógusok mellett is, mert a tömeges oktatást nem is igen lehet másképp kivitelezni. De nem hiszem, hogy 2 hét pihenő után ezek a gyerekek ne bírnának ki napi 1 órát tanulva, nyilván nem könyv felett görnyedve.
"ersze, ha muszáj, mert mondjuk az eredmények olyan gyatrák, hogy félő, a következő évben a gyerek elvérzik az adott tárgyból, akkor elgondolkoznék rajta. De lehet, hogy akkor is inkább év közben dolgoznék a helyzet megoldásán: beruháznék egy színvonalasabb digitális tananyagba vagy magántanárt fogadnék."
Ekkor csak görgeti maga előtt, főleg, ha több éves hiánya van. Persze itt a szülő felelőssége a nagy, hogy nyomon kövesse mipálya a gyerek fejében.
Ez esetben szerintem is külön kell venni a sulist és oost, mert az oos-nak sokkal több lehetősége van, de bármelyik ha megrabolva érzi magát attól, hogy foglalkozik vele a szülő, ott komoly gond van.
Az utolsó bekezdést pont fordítva látom, pont azért mert a sulisnak kisebb a mozgástere év közben. Mikor jó esetben 16:00-ra hazaér, nem hiszem, hogy könnyebb pótlásra bírni, mint nyáron, amikor a 24 órát a család osztja be.
"De nem hiszem, hogy 2 hét pihenő után ezek a gyerekek ne bírnának ki napi 1 órát tanulva, nyilván nem könyv felett görnyedve."
TörlésÉn sem gondolom, hogy ne bírnák ki. De, ha nem muszáj, akkor nem biztos, hogy érdemes szigorral odaültetni ezért egy könyv vagy a gép elé. Persze, ha muszáj, az más.
"... de bármelyik (sulis vagy oo) ha megrabolva érzi magát attól, hogy foglalkozik vele a szülő, ott komoly gond van."
A szülő többféleképpen foglalkozhat a gyerekével és nem mindenfajta foglalkozás örömteli a gyerek számára. Ha ő a nyár egészét szünidőnek fogja fel, akkor könnyen lehet, hogy bármilyen tanulásszagú dolog kellemetlen lesz a számára. Így adott esetben simán érezheti megrabolva magát anélkül, hogy ez valami komoly problémát jelezne.
Úgy gondolom, hogy sok iskolás szülő érzi idegennek és nehézkesnek, hogy a gyerekével leüljön tanulni, pusztán amiatt, mert úgy érzik, ez a dolog nem az ő asztaluk. És hát tény is, hogy nincsenek összeszokva és ilyenkor a gyerek nem úgy reagál a közös időtöltésre, mintha mondjuk focizni mennének ki együtt. Ez általában nem jelez komoly gondot, csupán az intézményesítés gyakran elkerülhetetlen hozadéka.
OO csemeték közül is van olyan, amelyik egyik vagy másik tantárgy irányába negatív érzelmeket táplál (és akkor még finoman fogalmaztam). Ezt persze át lehet forgatni, de időbe telik. És, ha épp még nem szereti azt a tárgyat (és ebben maga a lemaradás is ludas lehet), akkor nem fog örömmel leülni a szülővel gyakorolni. Ez sem feltétlenül a szülő hibája, ez szólhat pusztán a tantárgyról is. És persze ez a helyzet kezelhető, csak azért írom le, mert azt írtad, hogy ha megrablásnak érzi a gyerek a szülővel való foglalkozást, az komoly gondot jelez. Szerintem nem minden esetben igaz ez így.
"Persze itt a szülő felelőssége a nagy, hogy nyomon kövesse mipálya a gyerek fejében."
Igazad van, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez a valóságban tényleg kivitelezhető - mármint az, hogy a szülő valóban képben legyen azzal kapcsolatban, hogy melyik tárgyból hol tart a gyerek és van-e szüksége felzárkóztatásra. Azért egy iskolás gyerek esetében a szülőnek elég korlátozottak a lehetőségei, főleg felsőben, mert hacsak maga nem olvasgatja rendszeresen a gyereke tankönyveit (miért tenné?) és nem kérdez bele rendszeresen ebbe-abba a tananyagrészbe, akkor csak a jegyekből, meg a csemete szűkre szabott beszámolóiból ("mi volt a suliban?"- "semmi") tud tájékozódni, hogy hogyan is áll a helyzet - az meg nem mond eleget ahhoz, hogy időben lehessen cselekedni.
Általában mire fény derül a dolgokra (arra, hogy a gyerek valamiből siralmasan le van maradva), addigra már komoly gond van. Ez viszont nem feltétlenül a felelőtlen szülő hibája - ő rábízta a gyereke tanulmányait az intézményre, amely viszont nem tud egyénileg foglalkozni minden tanulóval. Az intézményesítés viszont komoly akadálya annak, hogy a szülő képben legyen a gyerek tanulmányi előrehaladásával kapcsolatban.
"Mikor jó esetben 16:00-ra hazaér, nem hiszem, hogy könnyebb pótlásra bírni, mint nyáron, amikor a 24 órát a család osztja be."
Abban az esetben, ha a szülő mondjuk pedagógus és a nyár neki is szünet, mint az iskolásoknak, akkor tényleg meg lehet találni a lehetőséget arra, hogy egy nagyobb lélegzetvételnyi pihizés-lazulás után szülő és gyerek azért mégis tanuljon valamit a nyár folyamán. De szerintem a szülők többségének a nyár ugyanúgy a mindennapos munkahelyi elfoglaltságot jelenti, mint az év többi szakaszában - mindössze annyi különbséggel, hogy nem kell a gyerekkel iskolába meg különórákra futkosni. És ez a helyzet a nyári tanulást is komoly teherré teszi - olyanná, amit csak szükséghelyzetben vállal föl szerintem. Ezért is írtam, hogy Vekerdy szavai valahol a szülőt is mentesítik az iskolai hajtás nyári folytatása alól, nem csak a gyereket.
Sajnos felénk az a divat, amit Vekerdy mond, aztán a másodikos év elején bámul, mint borjú az új kapura, nem emlékszik a betűkre, aztán persze lassan visszajönnek a dolgok. Én minden nyári szünetben gyakoroltam egy kicsit a lányaimmal, mert bizony kiesnek a dolgok. Aki pedig nem is tanult meg mindent, az igenis pótolja a nyári szünetben. Most is van egy-két tanítványom, akinek nem megy a szorzótábla. "Meg fog halni" harmadikban, ha a szünetben ezt nem pótolja. Ugyanez vonatkozik a nyelvtanra is. Az olvasásról már nem is beszélek. A lényeg szerintem, Vekerdyvel ellentétben, fontos a nyári gyakorlás, akár iskolában tanul a gyerek, akár oo-s.
VálaszTörlésAz viszont nagyon érdekelne, hogy milyen hasznos tevékenységgel kötik le magukat azok a gyerekek, akik semmilyen tanuláshoz köthető dologgal nem foglalkoznak. Ülnek és néznek ki a fejükből? Mert ugye állandóan nem járnak kirándulni, nyaralni, stb. :))
Azért azzal kezdenék, hogy te nem mindennapi módon tanítasz ám, tehát nálad nem hinném, hogy van olyan gyerek, aki tényleg nullásra hoz bármit is az évben, szóval ott tényleg van minek előjönnie.
TörlésDe sok helyen tényleg nincs semmi, vagy nem bányásszák elő a köv év elején, mert nem is adott témával kezdenek, és elsorvad a kevéske tudás is.
Az utolsó bekezdésed meg nagyon-nagyon tuti és igaz!
Nagyon aranyos vagy, hogy ezt írod. Köszi. :)))
Törlés