Elkezdem ezt a sorozatot, aminek
az utolsó bejegyzése a terveim szerint a hozzám, mint otthon oktató anyához az
évek folyamán feltett kérdések és arra a válaszok lesznek. Itt a blogon islehet kérdezni július 1-ig. Az első rész az oviról szól.
Sokakban él az a tévedés, hogy
Magyarországon a gyerekek iskolakötelesek, miközben nálunk tankötelezettség van. Tehát nem az intézménybe járás, hanem a
tanulás a kötelező. Azért írtam intézményt iskola helyett, mert a tankötelezettség már az óvodáskorban
megkezdődik.
Eddig a száraz tények. Innentől
olyan rész jön, amelyekből már a saját véleményem és tapasztalataim is kiérződnek. :)
Az óvoda úgy is elkerülhető, hogy a gyermeket egyszerűen nem íratják be
óvodába és akkor nem kerül be a rendszerbe. Ez a pillanatnyi könnyebbség,
később azonban sokszorosan megbosszulhatja magát, tehát mindenképpen érdemes
egy együttműködő óvodát keresni. Én ezt semmiképpen nem tanácsolom!
Az óvodát az előtt kell megkeresni, mielőtt óvodakötelessé válik a
gyermek, elég időt hagyva magunknak arra, hogy esetleg másik intézménnyel is
felvegyük a kapcsolatot. Jó, ha személyes találkozót kérünk és elbeszélgetünk
az óvoda vezetőjével, szóban indokoljuk a kérésünket (később írásban is kell),
hogy megismerje álláspontunkat. Természetesen felesleges konfliktust szül, ha
az érveink között olyanok szerepelnek, hogy az óvoda rossz, árt a gyermeknek…
Ez a beszélgetés arra is jó, hogy kiderüljön van-e tapasztalata az óvodának a
magántanulói státusszal kapcsolatban, és kellően gördülékeny lesz-e a dolgok
menete.
A szülő, miután kiválasztotta az óvodát, beíratja gyermekét az adott intézménybe és, annak a vezetőjéhez
címezve ír egy kérvényt, amelyben
leírja azt, hogy kéri gyermekének a magántanulói
státuszt és indokolja, hogy miért. Fontos (ezért hangsúlyozom ennyit), hogy
a beíratás előtt tájékozódjunk arról, hogyan áll a kívánságunkhoz az
óvodavezető, mivel az ő hatásköre dönteni, hogy engedélyezi e a magántanulói státuszt!
A gyermek részt vehet az óvoda életében ezután is, ha a szülő úgy
kívánja, ekkor arról is lehet szó, hogy az óvodában végezzék el az
iskolaérettségi vizsgálatát. Úgy gondolom azonban, hogy ezt „pofátlanság”
túlzott mértékben igénybe venni, mivel a magántanulók után nem kapnak az
intézmények támogatást, tehát ne terheljük túl, az amúgy is szűkös keretből
gazdálkodókat.
Ha egyáltalán nem kíván részt venni az óvoda életében a család, akkor
magának kell gondoskodnia az iskolaérettségi vizsgálatról. Ehhez a nevelési
tanácsadóban kell időpontot kérni. Januártól már megkezdődnek a vizsgálatok az
az évi beiratkozásokhoz (a beiratkozások márciustól kezdődnek). Az időpontról
már jóval előre érdeklődni kell, mert ez az időszak zsúfolt szokott lenni a
tanácsadókban. Arra is időt kell hagyni, hogy a postán kapott eredménynek
legyen ideje megérkezni, mivel a beiratkozásnál szükség van rá.
A magántanulói státuszról kapott
papírt vinni kell az iskolaérettségi vizsgálatra. Azt, hogy a gyermek mely
papírjait kérik még, tanácsadó függő, így amikor az időpont kérésekor rá kell
kérdezni, mely papírok legyenek nálunk!
Szia Bergamott!
VálaszTörlésAz óvodás korúaknál más a magántanulói státusz elbírálásának menete, mint az iskolás korúaknál?
Én úgy tudtam, hogy mindenkinek joga van magántanulóként elvégezni az iskolát. Nem az intézmény vezetője bírálja el, hogy ki lehet magántanuló, hanem a lakóhely szerinti jegyző, ha az iskola, a gyámhatóság, vagy a gyermekjóléti szolgálat hátrányosnak találja a tanuló szempontjából, hogy otthonoktatásban részesüljön.
Szia!
VálaszTörlésMost veszett el egy szép, hosszú, kerek válasz.
Minden esetben az adott intézmény vezetője dönthet (óvoda, iskola esetében is). Ha nem akar vagy tud dönteni lepasszolhatja a gyermekjólétiseknek. A jegyző úgy jöhet képbe, amikor a szülő fellebbez a neki nem tetsző válasz ellen.
Bergamott, ez egy jól összeszedett poszt a témában, és hasznos. Van azonban pár pont, ami nem teljesen helytálló.
VálaszTörlésElőször is, külön kell választani a magántanulóságot az óvodától. Az óvodás az nem tanuló, ezért a közoktatási törvény magántanulóságról szóló cikkelye sem vonatkozik rá. Ráadásul nem is tanköteles, hiszen a tankötelezettség az iskolára vonatkozik. Van kötelezettség, de ez óvodakötelezettség, és abban abban a nevelési évben lép hatályba, amelyikben a gyerekünk betölti az ötödik életévét (nevelési év: szept.-től jún.-ig tartó időszak). Betöltött ötéves kor előtt tehát mindenféle kérvény és egyebek nélkül egyszerűen otthontarthatjuk a gyerekünket, és ez teljesen jogszerű (2014-ig legalábbis).
A fentebb említett okok miatt ovis gyerek esetében nem magántanulói státuszt kell kérvényezni, hanem a kötelező utolsó óvodai év alóli felmentést. Amit ilyenkor írásban megfogalmazunk, az a felmentési kérelem, és rendszerint az oviknak megvan a formanyomtatványuk egy ilyen felmentés kiadására (vagy elutasítására).
A törvényben az is le van írva, hogy az óvodavezető az a személy, aki engedélyezheti a gyerekünk ovikötelezettség alóli felmentését (egy évre). Tehát nem a gyerekjóléti, és nem is a jegyző dönt, hanem az ovivezető. Az ovivezetők viszont szeretik lefedve tudni magukat, ezért előfordul, hogy a gyerekjólétit értesítik ügyünkben. Ekkor ők felveszik velünk a kapcsolatot és egy környezettanulmányt készítenek. Ez nyilván sokat nyomhat a latba az ovivezető döntésében, de a gyerekjóléti nem dönt, csak környezetet tanulmányoz, és az ő szakvéleményüket esetleg felhasználva dönt az ovivezető.
A fentiek ellenére sok ovivezető nincsen tisztában sem azzal, hogy az ő jogköre egy felmentési kérvénnyel kapcsolatban dönteni, sem azzal, hogy hogyan is kell egy ilyen procedúrát végigvinni, szóval ha nem vagyunk résen, akkor továbbküldhetnek ide-oda...
A felmentett ovisok után járó fejpénzzel kapcsolatosan nincsenek információim. Én eddig ezt a fejpénz dolgot csak az iskolák kontextusában értelmeztem, mivel ott a pedagógusoknak effektíve munkájuk is van a magántanulóval, hiszen vizsgáztatni és adminisztrálni kell őt. Érthető, hogy nem szívesen csinálják ingyen. A felmentett óvodás esetében viszont nincsen ilyesmi.
A felmentési kérelmet pedig nem minden esetben kéri a nevelési tanácsadó. Nálunk egyszer sem kérte (három gyerek, két nevelési tanácsadó). Az ő szempontjukból nincsen jelentősége, hogy jogszerűen tartod-e otthon a gyerekedet (vagyis van felmentésed) vagy szabálysértésben vagy (mivel nincsen felmentésed) - ők képességeket és készségeket néznek és ítélnek meg. Amennyire én tudom, a nevelési tanácsadóknak nincsen hatósági jogkörük, tehát még eljárást sem indíthatnak, amennyiben tudomásukra jut, hogy nincsen felmentésed. És ez nem is befolyásolhatja a vizsgálat eredményét.
Bocs, Bergamott, lehet, hogy a hosszú válaszod is valami ilyesmi lett volna.:)
Nálunk az óvodavezető, annyira lelkiismeretes volt, hogy minden nagyon rendben legyen, a minisztériumtól kért tanácsot. Így derült ki, hogy ott már az 5 éves gyerekeket tankötelesnek kezelik.
VálaszTörlésÉppen ezért nekünk a papírunkon magántanulói státusz szerepelt, és az óvodavezetőtől azt is kérvényeztem, az általa kiadott nyomtaványon.
A második bekezdés második felébe azért nem mentem bele, mert nem akartam belezavarni az új törvényt, emiatt a lehető legáltalánosabban írtam, hogy a java része akkor is helytálló legyen, amikor az életbe lép.
Tényleg nem domborítottam ki, hogy csak azt, hogy az ő joga dönteni, de mi van ha "nem dönt", csak Epernek szóló válaszban, majd bemásolom a bejegyzésbe.
Én ezért is mondom annyit, hogy mielőtt élesbe menne beszélgessünk, puhatolózzunk, mert megéri a ráfordított időt.
Én úgye a folyton hangoztatott "beszélgessünk" kapcsán tudtam meg, hogy nem jár pénz, és valóban a be nem járó gyerek sem jár költséggel, kivéve, ha mégis bejár :).
Sokan sokféleképpen értelmezik a törvényeket, ami nem lep meg, mert igen kacifántosak. Mivel mindenki találkozott/hallott arról, hogy hivatalos ügyek intézésénél ez (nem csak az otthonoktatás kapcsán) elő szokott fordulni, nem hiszem, hogy sokakat meglep.
Nálunk sem a kérelmet kérte, hanem az óvodavezető engedélyét. Szigorúan az iskolaérettségi vizsgálatot nézve valóban nincs jelentősége, de az ilyen helyeken sok a mindenlébenkanál típus... Erre minket az ÓV figyelmeztetett és az is volt a banyának, akarom írni a hölgynek az első:)
Ahogy a bejegyzés elején is írtam, az írás az én tapasztalataimon alapul, tehát a "mik és hogyan történtek velünk" az alapja.
Érdekességként, ha találok még egy példányt, mert akkor annyit fénymásoltam bizonyítékul, hogy tapétázni lehetett volna vele, majd megmutatom, hogy Zs. már ovis korban is magán tanuló volt. (Biztos a tenger sok esze miatt :)))
A blogra nyilván nem teszem fel személyes adatai miatt, így csak a személyes ismerőseink láthatják. (Ezt csak a későbbi érdeklődőknek írom ide.)
Bocs, nem akartam elvitatni a saját tapasztalataidat.:)
TörlésUgyanakkor az, hogy bizonyos esetekben a szervek máshogyan járnak el, mint ahogyan a törvényben le van írva pl. a magántanulói státusz kontra felmentési kérelem kapcsán, az megint egy másik helyzet. Attól még tudhatjuk, és szerintem fontos is tudni, hogy ennek az egész eljárásnak alapesetben hogyan 'kellene' kinéznie. Ha ettől el is tér egy adott hivatali személy, akkor még mindig dönthetünk úgy, hogy ragaszkodunk az alapesethez és a törvény betűjére hivatkozunk. Vagy alávetjük magunkat az elvárásoknak. Mindkét esetben informáltan döntünk, ha ismerjük, hogy mik a jogaink.
Természetesen a tapasztalatok is fontosak és tulajdonképpen ezek azok, amik nagyon sokat segítenek más, otthonoktatást tervező családoknak.:)
Lehet kérdezősködni a nem hivatalos ügymenet iránt is? Pl., hogy később nem lesznek-e nehézségei a gyermeknek, ha ilyetén formában kimarad a közösségi életből?
VálaszTörlésPersze!!!
TörlésAkkor én ez után szeretnék érdeklődni - akár egy új bejegyzésben is, mert így lehet, hogy kilóg a kérdés a többiek közül.
TörlésEgy év ovi után nem kérdés számomra, hogy a gyerek nem tanult, fejlődött annyit, amennyit itthon nem tudott volna fejlődni, ha velem/velünk marad. Természetesen visszafejlődés is van: az addigi szép evését felváltotta a malackodás pl. Viszont félnék attól, hogy minél később találkozik a nagy közösséggel, annál nehezebben tud helytállni - ellenállni.
Emiatt érdekelne, hogy otthonoktatásnál ez hogy oldható meg ott, ahol mondjuk csak két gyerek van.
Köszönöm!
Tetszik a kérdés, mert nálunk is pont aktuális a visszalépés.
TörlésKöszi a válaszokat. Eddig én nem próbáltam az óvódás korú gyermekeimet itthon (oktatni) tartani, de eléggé fölöslegesnek találtam, hogy egy évet oviba járjanak, aztán itthon tanítsam őket. Próbáltam utána járni, de vagy semmit nem tudtak erről, vagy azt mondták kötelező az óvoda és kész. A jogi megfogalmazásokon, meg nehezen igazodok ki, és tényleg többféle értelmezésről hallottam már. Szerencsére az iskolásoknál nem mi voltunk az első magántanulók, ott minden egyszerűen ment. Most főhet az agyam. ;) Jövőre ovi?!
VálaszTörlésNa, most már tuti neki esek a papírkupacnak, mert a pontos megfogalmazásra nem emlékszem, a mi ovis engedélyünkön, hátha az segíteni fog.
TörlésNekem az a tapasztalatom, hogy érdemes az ide vonatkozó törvényt kinyomtatni, és magunkkal vinni minden helyre ahol hivatalosan intézkedünk (óvoda, iskola, nev.tan., jegyző). Hajlamosak pusztán jóindulatból( ő meg van győződve, hogy ezek a helyek csak jók lehetnek a gyereknek)esetleg lustaságból( nem akar utána járni a dolog menetének)csípőből elhajtani az embert.
VálaszTörlésNem kell ezzel rátörni az ajtót senkire, de amikor húzódoznak a törvényre hivatkozva, jó ha látják ,hogy felkészült a delikvens.
Nekem mindenütt jó volt, hogy meg tudtam mutatni kapásból mire is hivatkozok. Még a jegyző is bepróbálkozott. Igaz, hogy amikor megérkeztem ,már a megfelelő passzusnál nyitva volt a nagykönyve, de nekem csak addig olvasta, hogy kötelező az ovi. :) Én meg kértem olvassa tovább, és megtalálta a lényeget is. Tovább nem raboltuk egymás idejét.
Az idén már rutinosabb volt az ovi vezető, nem hajtott el a jegyzőhöz. Postafordultával jött a felmentés.
Ez nagyon jó, Hajni! Más anyától is hallottam már, hogy a nevelési tanácsadóhoz kinyomtatott törvénnyel érkezett - és ettől rögvest megváltozott a vele szemben alkalmazott hangnem. Én is azt látom, hogy ha tudjuk a jogainkat, akkor kisebb eséllyel hajtanak el. Ez a kinyomtatott törvény meg különösen hasznos.:)
VálaszTörlés