Egyik este 9 körül megláttam valamit suhanni a félhomályban, keresztül az udvaron. Mivel kicsi volt (biztos nem veszélyes*) kiáltottam gyorsan Zs.-nek, hogy gyorsan-gyorsan kifele. Egy sün volt. Jól elbandáztunk, még azt is megvárta, hogy beszaladjak a fényképezőért.

Hárs Ernő

Tüskés nóta

Rézsűn

két sün

vadászatra ballag,

végre

vége

van a nyári napnak.

Árnyak

állnak

hallgatózva lesbe,

enyhet

lenget

a balzsamos este.

Szürke

tüske

gyűrűje az őrük,

ellen

el nem

érheti a bőrük.

Csusszan

szusszan

a két kicsi állat,

zsákmány

százszám

gyűl, amerre járnak.

Pókot

pockot,

legyet kap az otthon,

száj sok

tátog

osztozni a koncon.

Győzik

őszig

szaporán a munkát,

csínját-

bínját

soha meg nem unják.

S hogy nagy

hó, fagy

álmuk ne zavarja,

télen

mélyen

bújnak az avarba.

* Voltak már olyan látogatók is, akik akár veszélyesek is lehetnek: megvadult nyuszi kölyök (ha nem vihognék a háttérben idétlenül megmutatnám ezt is ;)), szorultságában megvadult őz (hihetetlen erő volt benne), no meg róka, és kóbor kutyák.