Pár hete tudtuk meg, hogy mi is az a baranta. Zs. barátai jártak oda, tőlük hallottuk, és persze mi is járni kezdtünk. Nekem nem túl nagy kedvem volt, mert "későn van" ráadásul balett után, úgy, hogy 1 órát a városban kell lébecolnunk, a könyvtár már nincs nyitva, haza meg csak annyira jöhetnénk, hogy köszönjünk a macskának (már, ha épp nem kóborol:))
De megígértem G.-nek, (jó párszor kiment a fejemből, míg tartani tudtam a szavam), így egyszer csak megjelentünk. Amit azóta sem bántam meg, sőt már én is Zs. lelkesedésével bírok :).
Amit a legjobban szeretek ebben a közösségben, az az, ahogy a gyerekek viszonyulnak egymáshoz. Az az egymásra figyelés, amit művelnek szerintem nagyon ritka ebben a korban (8-10 évesek). A fiúknak nem okoz gondot, ha a lányokkal kell a birkózást gyakorolni, legfeljebb a vállukra csapják őket, mint a zsákot :))).
Először egy kicsit féltem, mert bottal is küzdenek, ami nagyon megy a fiúknak, és nem örültem, amikor a lányokat fiúkkal párosították. Kár volt, mert itt is nagyon odafigyeltek, és lányok diktálta ritmust simán felvették, és nem is csaptak oda akkorát.
Ezek az élmények hatására, már régen ajánlani akartam a barantát. Annak oka, hogy épp most, az, hogy a csemői hagyományőrző rendezvényen voltunk szombaton (ez is nagyon jó volt), ahová meghívták a ceglédi barantásokat, hogy mutassák be, mi is az a baranta, így vannak képeink is. A lányokat is vitték, igaz a nagyokhoz képest, ők még csak a lelkesedésüket mutatták be:).
Zs. ostorpattogtatás próbálgatása közben.
Ez lenne a cél:
A lányok botvívás közben:
A birkózás kezdő lányok módjára:
A baranta része a nyilazás is. G. nyilát múlt héten kipróbálta Zs., amiről a keresztapjának áradozott egy sort, így a rendezvényen kapott tőle. Azóta mindennap hálát adok azért, hogy mifelénk a keskeny hosszú telek dívik, és, hogy mögöttünk üres telek található :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése